Bobrowski, Johannes: Steh. Sprich. Die Stimme

Steh. Sprich. Die Stimme
nicht, die singende
nicht. Die andere, die das Gras
niederlegt. Das Insekt
schließt seine Flügel zusammen
mitten im Flug,
 
wirbelt, ein Blatt. Die andre
Stimme: Wollflies, Gehӧrn,
Klauen. Der Rost
geht auf dem Sand, der Fels
bricht aus dem Grund.
 
Redende Stimme. Wo Angst
eingegraben war, fliegen
Blätter, geädert
mit splitternden Fäden, Eis
fliegt, eine Hand
fängt es im Flug.
 
Unwirsch Liebe, verwischt
mit der Hand: die Zeichnung,
die den Regen nicht übersteht,
Regen wird, fliegend,
aufschlägt
gegen den Wind.
 
JONA KOMM
WIR REDEN UND REDEN
SAG NINIVE
SAG MORGEN MORGEN MORGEN

Állj. Szólj. Ne a hang, ne
az énekelő szóljon.
De a másik, az, mely a füvet
ledönti. A bogár
összezárja szárnyát
repülés közben,
 
kereng a levél. A másik
hang: bárányirha, szarvak,
csülkök. Rozsda
jár a homokon, a szikla
kiszakad a földből.
 
Beszélő hang. Hol
félelem volt elásva, erezett
levelek repülnek,
szálkás fonalakkal, jég
repül és egy kéz
röptében elkapja.
 
Mogorva szeretet, eltörli
a kéz: a rajzot,
mely nem állja ki az esőt,
esővé lesz, repül,
felcsapódik
a szél ellenében.
 
JÓNÁS JÖJJ
BESZÉLÜNK ÉS BESZÉLÜNK
MONDD NINIVÉ
MONDD HOLNAP HOLNAP HOLNAP