Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Borchardt, Rudolf: Őszi magnólia (Magnolie des Herbstes Magyar nyelven)

Borchardt, Rudolf portréja
Lator László portréja

Vissza a fordító lapjára

Magnolie des Herbstes (Német)

Ich fand mein Herz am hohen Morgen starr

Von einem Tone, den es nicht ertrug,

Ausblicken Straßen abwärts gegen Staub.

Mit Augen quellend von verfangenem Blut

Suchte mein Herz, und fand da keinen Baum,

Noch irgend Trost, nur Stein und eine Stadt.

 

Ich ward es inn und sagte: «Dieser Stadt

Glaubst du zu blindlings: Aber sie ist starr,

Wie Luftspuk über Wüsten; keinen Baum

Ernährt der gottlos aufgetürmte Trug:

Sieh, wie gespenstisch ohne Wucht und Blut

Sich das gebärdet, Schemen über Staub.

 

Oktober heult, und schleppt den kalten Staub

Rückwärts und vorwärts durch die wüste Stadt.

Heb ihm Verewigung aus deinem Blut

Entgegen und die Greuel werden starr:

Bist du zu Haus, wohin dein Fuß dich trug?

Geh in dich, und du blickst in deinen Baum -»

 

Mein Herz ging in sich bis vor jenen Baum,

In dessen Haus kein Fuß gemeinern Staub

Als goldnen seiner tausend Becher trug

Und stand vernichtet: an der Blüten statt,

Wie wir sie kannten, weste schwach und starr

Und starb, einsam, an Fraß und schlechtem Blut,

 

Halb Knopf halb Kelch, was als die zweite Bluht

Todkrank aufbrach im sturmgewordnen Baum -

Der war nicht heiliger Starrheit, sondern starr

Wie ein Verpesteter im Straßenstaub

Der, nachts entflohn aus der verheerten Stadt,

Bis hier den Tod und seine Beule trug.

 

Mein Herz ward in mir fest und sagte: «Trug?

Auch dies? O, wohl. Es ist in meinem Blut,

Was ewig glauben muß an diese Stadt.

Es ist so elend, flüchten. Sieh den baum.

Besser, mich packt Oktober wie den Staub.

Es ist so elend, lügen. Besseer starr.»

 

Ich pflanzte einen Baum, der mir nicht trug.

Der Stock ist starr. Ich baute eine Stadt.

Sie fiel. Der Staub ist durch und durch voll Blut.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Őszi magnólia (Magyar)

Reggelre kelve szívem holt-merev

volt egy hangtól, mely kínzón visszatér,

utak szaladnak rézsút, száll a por.

Szememben lüktet, megrekedt a vér,

szívem kutat: sehol vigasz, se fa,

követ lát csak, várost, kopár helyet.

 

Eszméltem s szóltam: „E kopár helyet

elfogadod vakon, pedig merev,

mint pusztán káprázat; semerre fa,

csak a gonosz-beépítette tér:

nézd, hogy mered, nincs benne súly, se vér,

kísértet-ház, rágomolyog a por.

 

Október bőg, sodrában száll a por,

átjárja ezt az átkozott helyet.

Emeljen örökkévalót a vér

benned, s a rém halott lesz és merev.

Otthon vagy itt? Az utad merre tér?

Magadba szállj – és íme, ott a fa."

 

Magába szállt szívem, s ott volt a fa,

házában nem száll fojtó szürke por,

kelyhek arany porával gyúl a tér

s megsemmisült szívem: virág helyett

mily változást várt! Gyönge volt s merev

s marta a fát a kórfertőzte vér.

 

Félig-kehely, félig-görcs ösztövér

virágot hajtott csak a néma fa,

s nem szent merevgörcsben, olyan merev

volt, mint egy nyavalyás, kit fojt a por,

ki éjjel hagyja ott a dúlt helyet,

s gennyes sebekkel halni erre tér.

 

Szívem kemény lett s szólt: „Hát ennyit ér,

csalás ez is? De hinni készt a vér

ama városban csüggedés helyett.

Nyomorúság megszökni. Nézd, a fa!

Inkább legyek szélvész sodorta por.

S hazudni is – inkább legyek merev."

 

Ültettem fát, de nincsen benne tér.

Husáng, merev törzs. Várost, lakhelyet

raktam. Leomlott. A por csupa vér.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap