Borchert, Wolfgang: A Steinhuder Meer egy vendéglőjének ablakában (Hazaúton, 1945-ben) (Am Fenster eines Wirtshauses am Steinhuder Meer (Auf dem Nachhausewege 1945) Magyar nyelven)

Die Apfelblüten tun sich langsam zu

Beim Abendvers der süßen Vogelkehle.

Die Frösche sammeln sich am Fuß des Stegs.

Die Biene summt den Tag zur Ruh -

Nur meine Seele

ist noch unterwegs.


Die Straße sehnt sich nach der nahen Stadt,

wo in der Nacht das Leben weiterglimmt,

weil hier noch Herzen schlagen.

Wer jetzt noch kein Zuhause hat,

wenn ihn die Nacht gefangen nimmt,

der muss noch lange fragen:

warum die Blumen leidlos sind -

warum die Vögel niemals weinen -

und ob der Mond wohl auch so müde ist -


und dann erbarmt sich leis' ein Wind des einen,

bis er - im Schlaf - die Welt vergisst.







- 1946 oder 47 entstanden

Almavirág zárja össze ékét

Madárdalra - esti édes versszak.

Stég lábához békacsapat vonul.

Méh zsong, s így hoz napra békét  -

A lelkem az csak,

ami kóborol.


Az út közeli várost sóvárog,

hol éjjel tovább parázslik a kéj,

mert szívverés, az van még.

Ki otthon nélkül csavarog,

ha foglyul ejti őt az éj,

abban egy sor kérdés ég:

kíntól virág mért nem fél -

a madár mért nem sírós fajta -

s vajon a hold is fáradtan eped -


és megkönyörül ekkor halk szél rajta,

s - álmában – világot feled.







- a keletkezés éve 1946 vagy 47