Brief aus Russland (Német)
Man wird tierisch.
Das macht die eisenhaltige
Luft. Aber das faltige
Herz fühlt man manchmal doch lyrisch.
Ein Stahlhelm im Morgensonnenschimmer.
Ein Buchfink singt und der Helm rostet.
Was wohl zu Hause ein Zimmer
mit Bett und warm Wasser kostet?
Wenn man nicht so müde wär!
Aber die Beine sind schwer.
Hast du noch ein Stück Brot?
Morgen nehmen wir den Wald.
Aber das Leben hier ist so tot.
Selbst die Sterne sind fremd und kalt.
Und die Häuser sind
so zufällig gebaut.
Nur manchmal siehst du ein Kind,
das hat wunderbare Haut. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.joergalbrecht.de |
|
Levél Oroszországból (Magyar)
Elállatiasodsz. Vassal teli levegő teszi. De szíved epedő redő, néha mégis elandalodsz. Acélsisak csillog reggel, kora. Dalol a pinty, ő meg rozsdáll. Vajon otthon egy szoba, ágy, forró víz mibe kóstál? Csak ne lennél oly fáradt! Ám oly nehéz a lábad. Van-e még a kenyérből, mi volt? Holnap bevesszük az erdőt. Az élet viszont itt oly holt. Még a csillagok is elveszik az erőt. A házak oly esetlenek, eszed elmegy tőle. Nagy ritkán jár itt gyerek, és oly csodás a bőre.
|