Bossong, Nora: Rolandslied

Und gingen wir durch meine Mutterstadt
fast lautlos, sprach er nichts, als bliebe es so
ungesagt und lag in diesem Sommertag
ein heißes Flüstern, gab uns kein Baum,
kein Tunnel Schatten, ließ meine Hand von
seiner Hüfte ab und fragte er mich nach
des Laudons Grab - ich weiß nicht, glaub,
er wollte nicht mehr weiter,
mein Vater.

És szülővárosomon csaknem némán
haladtunk végig, nem beszélt, mintha így
kimondatlan maradna és forró suttogás ringott
e nyári napban, számunkra egyetlen fa, alagút
és árnyék sem adatott, csípőjéről
leeresztette kezem és Laudon sírjáról
kérdezett – nem tudom,
higgy nekem apám, nem akart
továbbmenni.