Bossong, Nora: Sirup

Wie sie ihren Finger spreizt
vom Mokkalöffel, meine Sudetenoma.
Ihr Haar im Schwarz
vertrockneter Rüben.
Draußen der Abdruck
ihrer Hände im Wind,
durch den werfen Kinder
Kastanien. Den Kartoffeln
hat sie nie getraut und gekauert
nur im Qualm der Stippsbrennerei.
Wie manchen der Buckel
den Rücken hoch wächst,
wächst er ihr in die Locken.
Dieses Auseinanderfallen jeden Abend,
nackt vor den Gardinen ist ihre Haut
nur ein Riss im Stoff.

Amint ujjait mokkáskanáltól
terjeszti szét, szudéta nagyanyám.
Haja feketében
elszáradt répa.
Szélben odakinn
kézkövülete, gyerekekkel
gesztenyét hajít.
Krumplifejeknek sosem hitt
és kuporgásra is csak zugfőzde
füstje kényszerítette.
Úgy bodorodtak hajfürtjei,
ahogy néhányunk hátán
púp válik egyre nagyobbá.
Bőre így esténként széthullva,
függönyök előtt mezítelenül,
szövetben csak egy repedés.