Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Brecht, Bertolt: Ballade, in der Macheath jedermann Abbitte leistet

Brecht, Bertolt portréja

Ballade, in der Macheath jedermann Abbitte leistet (Német)

Ihr Menschenbrüder, die ihr nach uns lebt,

Laßt euer Herz nicht gegen uns verhärten,

Und lacht nicht, wenn man uns zum Galgen hebt,

Ein dummes Lachen hinter euren Bärten.

Und flucht auch nicht, and sind wir auch gefallen,

Seid nicht auf uns erbost wie das Gericht.

Gesetzten Sinnes sind wir alle nicht —

Ihr Menschen, lasset allen Leichtsinn fallen,

Ihr Brüder, laßt euch uns zur Lehre sein,

Und bittet Gott, er möge mir verzeihn.

 

Der Regen wäscht uns ab and wäscht uns rein

Und wäscht das Fleisch, das wir zu gut genährt,

Und die zuviel gesehn and mehr begehrt,

Die Raben hacken eure Augen ein.

Und niemals sind wir fest gehängt and wiegen

Bald hin, bald her, ganz wie aus Ubermut,

Zerpickt von einer gier’gen Vögelbrut

Wie Pferdeäpfel, die am Wege liegen.

Ach, Brüder, laßt euch uns zur Warnung sein,

Und bittet Gott, er möge uns verzeihn.

 

Die Mädchen, die die Brüste zeigen,

Um leichter Männer zu erwischen,

Die Strolche, die nach ihnen äugen,

Um ihrer Sünde Lohn zu fischen,

Die Lumpen, Huren , Hurentreiber,

Die Tagediebe, Vogelfrein,

Die Mordgesellen, Abtrittsweiber,

Ich bitte sie, mir zu verzeihn.

 

Nicht so die Polizistenhunde,

Die jeden Abend, jeden Morgen

Nur Rinde ließen meinem Munde,

Auch sonst verursacht Mühn and Sorgen.

Ich könnte sie ja letzt verfluchen,

Doch heute will ich nicht so sein.

Um weitre Händel nicht zu suchen,

Bitt ich auch sie, mir zu verzeihn

 

Man schlage ihnen ihre Fressen 

Mit schweren Eisenhämmern ein. 

Im Übrigen will ich vergessen 

Und bitte sie, mir zu verzeihn.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://home.swiftdsl.com.au/~mbednarek

Ballada, melyben Macheath mindenkitől bocsánatot kér (Magyar)

A szívetek mért lenne túl kemény

Ti emberek, kik éltek majd utánunk?

Hisz kár nevetni sorsunk szégyenén

Oly kár, ha már akasztófára szállunk.

Ha elbuktunk, az átkotok mivégre?

Ne légy bíró, s tul zordan ne itélj

Mert egyikünk se mérsékelt kedély -

Ti emberek, nincs ok könnyelmüségre

Ti emberek, ebből tanuljatok -

Az Istentől kérek bocsánatot.

 

Majd zápor hull ránk s megtisztít a hó

És minden túl jól táplált húst lehánt

S mely annyit látott és annyit kivánt

Nincs már szemünk - a hollóhad mohó.

És lógunk könnyen, pajkosan forogva

A szél majd erre, majd meg arra ránt

A dögmadarak csőre csap le ránk

Mint út porában bús lócitromokra.

Testvérek, féljetek s vigyázzatok -

Az Istentől kérek bocsánatot.

 

A nők, kik palikat keresve

Csinos csecsüket mutogatják

Fiúk futnak utánuk este

Hogy bűnük bérét elfogadják

A gyilkosok, szabad bolondok

Kurvapecérek, tolvajok

A kurvák, lumpok, vagabundok -

Tőlük kérek bocsánatot.

 

Nem így a rendőrök, a férgek

Akik naponta, este, reggel

Nem adtak enni, csak fakérget

S fejemre bajt hoztak sereggel.

Szórhatnék most fejükre átkot

De már egészen más vagyok

Én már ezekkel nem csatázok

Így kérek hát bocsánatot.

 

A vasbotot elővegyétek

S a pofájukba vágjatok.

Egyébként megbocsátva kérek

Ezektől is bocsánatot.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/00300/00335/00335.htm#d6417

Kapcsolódó videók


minimap