Brecht, Bertolt: Tavasz 1938 / 1 (Frühling 1938 / I Magyar nyelven)

Heute, Ostersonntag früh
Ging ein plötzlicher Schneesturm über die Insel.
Zwischen den grünenden Hecken lag Schnee. Mein junger Sohn
Holte mich zu einem Aprikosenbäumchen an der Hausmauer
Von einem Vers weg, in dem ich auf diejenigen mit dem Finger deutete
Die einen Krieg vorbereiteten, der
Den Kontinent, diese Insel, mein Volk, meine Familie und mich
Vertilgen mag. Schweigend
Legten wir einen Sack
Über den frierenden Baum.

Ma, húsvét vasárnapján, hajnalban,
hirtelen hóvihar nyargalt végig a szigeten.
A zöldellő cserjék között meggyűlt a hó. A kisfiam elvitt
egy fiatal barackfához, a ház tövébe.
Egy vers mellől vitt el; ebben ujjal mutattam azokra,
akik háborút készítenek elő, mely
kiirthatja a kontinenset, ezt a szigetet, a népemet, a családomat, és engem is
megsemmisíthet. Hallgatva
bugyoláltuk zsákvászonba
a didergő fácskát.