Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Brecht, Bertolt: Dal a boldogságról (Lied vom Glück Magyar nyelven)

Brecht, Bertolt portréja
Répás Norbert portréja

Vissza a fordító lapjára

Lied vom Glück (Német)

Das Schiff läuft durch die Flut
Der Schiffer träumt vom Land
Er sieht viel goldene Häuser stehn
Am blassen Himmelsrand
   Bewacht die Feuer im Kessel
Steruert und rechnet gut
Dass ihr durch alle die Stürme kommt
Über alle die Flut

Und wie der Schiffer träumt
von einer guten Stadt
So wissen wir dass jedes Meer
Doch eine Küst hat
   Drum rührt geschäftig die Hände
Legt euer Herz hinein
Will doch das Glück
erst erkämpfet sein

Kommt es nicht von allein
Die Arbeit ist nicht Fluch
für die nicht Sklaven sind
ist Milch und Tuch und Schuh und Buch
   Und wie dem Segler der Wind.
Das Werk es will euch beschenken
Ruft euch und ist bereit
Müßt für es schaffen und denken

Dass es euch wächst und gedeiht
Das Kind liegt in der Wiege
Es ruft zur Mittagsstund
Muß Milch und Weissbrot kriegen
   Da wird es groß und rund.
Das Kind es kann nicht klein bleiben
Auch wenn es selber wollt
Das ist, warum es so laut ruft
Dass ihr ihm Milch geben sollt

Der Setzling wird ein Baum
Der Grundstein wird ein Haus
Und haben wir erst Haus und Baum
Wird Stadt und Garten daraus.
   Und weil und unsere Mütter
Nicht für das Leid geborn
Haben wir alle gemeinsam
Glücklich zu leben geschworn.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásahttp://www.siegfried-karwatzki.de

Dal a boldogságról (Magyar)

Ár futtatta hajó
matróza földre vár
arany házak sorát nyeli el
a hóka láthatár.
   Kazán´tok védje a tüzet,
borán át törjetek
hajócsavar, lapát jó legyen,
múljon a förgeteg.

Mint álmatag matróz
ha szép várost észlel
tudjuk ám, hogy minden tenger
egyszer partot ér el.
   Ezért csak mozogjon a kéz
benne szív nyugodjon
ám a boldogságért
éberen ugorjon.

Sült galamb a szájba
önként nem repül be
de tej, kendő, könyv és cipő
fontos, vésd füledbe!
   Mint vitorlásnak légvonat
a mesterség szép ajándék
szólít és tettre kész
a munkálkodó halánték.

Nő és rügyet bont nektek
bölcsőben ring a gyermek,
ideje eljött már
fehér cipónak, tejnek,
   így lesz nagy és sudár.
Növésben meg nem állhat,
ha követelné sem lehet
azért rí oly hevesen,
hogy adjatok néki tejet.

Csemetéből nő a fa,
alapkőből ház lesz.
És ha van elég ház meg fa
kertből, városból száz lesz.
   És mert a mi édesanyánk
nem szült kínra minket;
mindannyiunk boldog létre
tiszta esküt hintett.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap