Brecht, Bertolt: Dal az emberi nagyratörés elégtelenségéről (Lied von der Unzulänglichkeit menschlichen Strebens Magyar nyelven)

Der Mensch lebt durch den Kopf,

Sein Kopf reicht ihm nicht aus,

Versuch es nur, von deinem Kopf

Lebt höchstens eine Laus.

Denn für dieses Leben

Ist der Mensch nicht schlau genug,

Niemals merkt er eben

Diesen Lug and Trug.

Ja, mach nun einen Plan,

Sei nur ein großes Licht,

Und mach dann noch ‘nen zweiten Plan,

Gehn tun sie beide nicht.

Denn für dieses Leben

Ist der Mensch nicht schlecht genug,

Doch sein höhres Streben

Ist ein schöner Zug.

Ja, renn nur nach dem Glück.

Doch renne nicht zu sehr,

Denn alle rennen nach dem Glück,

Das Glück rennt hinterher.

Denn fur dieses Leben

Ist der Mensch nicht anspruchslos genug.

Drum ist all sein Streben

Nur ein Selbstbetrug.

Az ember fejjel él

De ez nem egyszerű

A te fejedből meg nem él

Legföljebb egy tetű.

Mert az ember-ész is

Furcsa tréfa, semmi más.

Túljár rajta mégis

E világcsalás.

Szőj pompás terveket

Vagy új lángelme légy!

És száz új ötleted lehet

De minddel mire mégy?

Mert a rosszaságod

Furcsa tréfa, semmi más.

Hisz magasba vágyol

És ez szép vonás.

A boldogság után

Csak fuss, ha fürge vagy!

Mind fut a boldogság után

Az meg hátul szalad.

Mert szegény igényed

Furcsa tréfa, semmi, semmi más

És nagyratörésed

Csak önámítás.