Brunner, Helwig: Über den Umgang mit Tönen

Henryk GÓRECKI: Streichquartett No. 1, op. 62: Already It Is Dusk 

Etwas über den Umgang mit Tönen, körperhaft
festgelegt: konsonanzlose Selbstbeobachtung,
das Kolorit der Nacktheit, gegenläufige
Reizbarkeiten. Lange Durststrecken, enggeführt.

Dann als Entwurf: Kulissen, die der Frühnebel
vor dünnfingrige Föhrenwälder schiebt.
Bruchlinien, aus denen bald die Hitze steigt
wie das Fieber schwerer Tiere.

Von pendelnder Kraft getrieben
rücken die Zeiger enger zusammen,
verlassen und holen einander ein,
wenn die Schatten am kürzesten sind.

Alles ist die Meisterschaft dessen, was es ist,
die Ausbreitung seiner Flächen,
die Zuspitzung seiner Spitzen,
die Ausformung seiner Form.

Was macht es da noch aus,
dass jeder Ton das Beispiel eines Tones ist,
was macht es aus, dass er nicht nur er selbst,
sondern auch die Betrachtung seiner selbst ist?

Henryk GÓRECKI: Vonósnégyes No. 1, op. 62: Ez már Dusk 

Felvetések a hangokkal történő bánásmódról,
testileg adott: összhang nélküli önmegfigyelés,
mezítelenség színezete, ellentétes
ingerlékenységek. Szűkös hosszú szomjúságok.

Aztán vázlat gyanánt: színfalak, melyek reggeli
ködöt karcsú szálú fenyőerdő előtt terelik.
Törésvonalak, melyekből hamarosan hő árad,
mint nagytestű állatokból a láz.

Ingaerőtől hajtva
mutatók egyre közelebb simulnak egymáshoz,
elhagyják és utolérik egymást,
mikor legkisebbek az árnyékok.

Minden önnön maga mesteri tudása,
felületének kiterjedése,
hegyeinek kicsúcsosodása,
alakjainak kialakulása.

Mi okozza mégis azt,
hogy minden hang egy másik hang példája,
mi okozza azt, hogy ő nemcsak maga,
de egyben önnön maga szemrevétele is?