Busch, Wilhelm: Aforizmák (Aphorismen Magyar nyelven)

Unsere Philosophie nach dem dreißigsten Jahre heißt Glaube.

*

Was man besonders gerne tut,
ist selten ganz besonders gut.

*
Was Frau Wahrheit betrifft, so zeigt sie sich selbst ihren intimsten Verehrern nur in keuscher Umhüllung.

*
Eine Schwäre peinigt mich.
Wo denn sitzt sie? Da wo ich.

*
Methaphysik und Worte! Das ist gerade so, als wenn man einem die Lehre von der Erbsünde auf der Flöte vorspielte.

*
Dummheit ist auch eine natürliche Begabung.

*
Frei ist der Anfang, und frei ist das Ende; was dazwischen liegt, ist notwendig.

*
Ein bigotter Rationalist.

*
Der philosophische Ballon steigt nicht über die irdische Atmosphäre hinauf.

*

Dumme Gedanken hat jeder, aber der Weise verschweigt sie.

Filozófiánk neve, miután elmúltunk harmincévesek: Hit.

     *      

Amit nemünk szeret s tehet,
az nagyon jó ritkán lehet.

     *

Ami Igazság Úrasszonyt illeti, ő legintimebb tisztelői előtt is csak szemérmes lepelbe burkolózva mutatkozik.

     *
Furunkulus köt belém.
Hol ül? Épp ott, ahol én.

     *
Szavakba öltöztetni a metafizikát! Ez ugyanolyan, mint fuvolán adni elő az eredendő bűn tanát.

     *
A tökkelütöttség is természetes adottság.

     *
Szabad a kezdet, szabad a vég; a szükségszerűség az, ami e kettő között van..

     *
Bigott racionalista. ¹)

     *
A filozófia léggömbje sohasem emelkedik a föld légköre fölé. ² )

*

Mindenkinek jutnak eszébe ostoba gondolatok, csak okos ember nem hozakodik elő velük.

¹) Feküdt mellettem hajdan a budapesti pártkórházban egy öreg munkásmozgalmi szaki. Valamilyen „filozófikus” fejtegetéseimre dühödten elkezdte verni az éjjeliszekrényt és így hirdeté a bacilusoknak a marxizmus-leninizmus igéjét, ordítva: „Idefigyeljen! én nem értek a filozófiához! de azt tudom, hogy CSaaak — Anyag — Vann!!!” Egy nála jóval jelentősebb műveltségű francia hölgy, entellektüell, nem marxista, kijelentette, hogy Jeanne d’Arcot elmegyógyintézetbe kellett volna zárni a látomásai miatt. Valaki ellene vetette: „De hiszen megmentette Franciaországot!” A bigott racionalista hölgy: „Az mindegy, akkor is!” Vesszen a világ, sebaj, éljen és viruljon az angyalok és a látomások nemlétezése.

A nagy filozófusok sem jobbak, sőt még rosszabbak. Már nem emlékszem, melyik filozófus, mindenesetre a legnagyobbak egyike, kinyilatkoztatta kb. ezt: ’Adjatok nekem száz egészséges csecsemőt, és én tetszés szerint nevelek belőlük tudóst, bűnözőt, akármit.’ Ez a filozófus, úgy látszik, sohasem látott gyereket, a saját gyerekeit sem, azaz nem nézett rájuk. Mint a legtöbb filozófus, ő is azt hitte, hogy a világnak kutyakötelessége az ő mindent elsöprő módon logikus esze szerint működni. Hogy  nyilvánvaló, hogy nem lehet hegedűművészt vagy karmestert nevelni botfülű gyerekből stb.? Na és? Annál rosszabb a tényekre nézve, mint mondta állítólag Hegel.  Még szerencse, hogy bigott racionalistát sem lehet nevelni mindenkiből.

Arisztotelész kijelentette, hogy egy ötkilós súly ötször gyorsabban esik le, mint egy egykilós. Eszébe sem jutott kipróbálni, hogy ez valóban így van-e. (Nem így van.) Ez több mint ezer évig senkinek sem jutott eszébe, Galileinek jutott eszébe. Ki volt a racionálisabb, Galilei vagy Arisztotelész? Ráció = ész, eszesség. Ha igaz volna, hogy ötször gyorsabban esik le, akkor ez merő tautológia volna, kézenfekvő volna, banális volna, tehát fölösleges volna leírni. A világ sokkal eredetibb módon működik, mint az úgynevezett racionalisták hiszik.

²) Szerintem ebben téved költőnk, hiszen a bigott racionalista léggömb éppen ezt teszi: a földi, tapasztalható viszonyok fölé kapaszkodik, és ott szétpukkan (bár ezt sohasem vallja be...).