Busch, Wilhelm: Nem kell mellre szívni a világot (Beruhigt Magyar nyelven)

Zwei mal zwei gleich vier ist Wahrheit.
Schade, daß sie leicht und leer ist,
Denn ich wollte lieber Klarheit
Über das, was voll und schwer ist.

Emsig sucht ich aufzufinden,
Was im tiefsten Grunde wurzelt,
Lief umher nach allen Winden
Und bin oft dabei gepurzelt.

Endlich baut ich eine Hütte.
Still nun zwischen ihren Wänden
Sitz ich in der Welten Mitte,
Unbekümmert um die Enden.

„Kétszer kettő négy!” — Igazság!
Kár, hogy kong és súlya nulla.
Énnekem ne ezt ugassák,
Csak olyat, mi zeng s van súlya.

Kutattam is én serényen,
A mélyben mi gyökeredzik,
Szaladgált vágyam, erényem,
S csak pofára estem eddig.

Végül kalyibát emeltem,
Falai közt ülök én ott:
Világ közepire leltem,
Agyő okok meg a cél-ok.