Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Busch, Wilhelm: A szent Antal – utolsó kísértés (Der heilige Antonius - letzte Versuchung Magyar nyelven)

Busch, Wilhelm portréja

Der heilige Antonius - letzte Versuchung (Német)

Der heilige Antonius von Padua
Saß oftmals ganz alleinig da
Und las bei seinem Heiligenschein
Meistens bis tief in die Nacht hinein. - 

Und wie er sich umschaut,  der fromme Mann,
Schaut ihn ein hübsches Mädchen an. - 
der heilige Antonius von Padua
War aber ganz ruhig,  als dies geschah.

Er sprach: "Schau du nur immer zu,
Du störst mich nicht in meiner christlichen Ruh!"
Als er nun wieder so ruhig saß
Und weiter in seinem Buche las  - 

Husch,  husch! -   so spürt er auf der Glatzen
Und hinterm Ohr ein Kribbelkratzen,
Dass ihm dabei ganz sonderbar,
Bald warm,  bald kalt zumute war. – 

Der heilige Antonius von Padua
War aber ganz ruhig,  als dies geschah.
Er sprach: "So krabble du nur zu, 
Du störst mich nicht in meiner christlichen Ruh!"

"Na! - Na!"
"Na,  na! -  sag´ ich!!!"
"Hm! hm! -  hm!!!"

Und gibt dem heil´gen Antonius
Links und rechts einen herzhaften Kuss.
Er sprang empor,  von Zorn entbrannt;
Er nahm das Kreuz in seine Hand:

"Lass ab von mir,  unsaubrer Geist!
Sei,  wie du bist,  wer du auch seist!
Puh!! -   Da sauste mit großem Rumor
Der Satanas durchs Ofenrohr.

Der heilige Antonius,  ruhig und heiter, 
Las aber in seinem Buche weiter! -
So lass uns denn auf dieser Erden
Auch solche fromme Heil'ge werden!

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

A szent Antal – utolsó kísértés (Magyar)

A szent Antal ott Páduában
sűrűn egyedül volt a szobájában,
fénykoszorújánál olvasott
sokat egész éjszaka ott volt.
 
És ahogy felnézett, a jámbor ember,
egy szép lány állt ott vele szemben, –
de a szent Antal ott Páduában
nyugodt maradt, a lány láttára.
 
'S mondta: „Te örökké nézhetsz engem
te nem zavarsz ebben az isteni csendben!”
Akkor ő ismét nyugodtan leült
's könyvében olvasva mélyen elmerült.
 
Hess, hess! -- a tar fején egy fura érzés
és füle mögött kaparó bizsergés,
ugyanakkor észrevette, hogy
a hideg és a meleg lelte. –
 
A szent Antal ott Páduában
nyugodt maradt, a lány láttára.
'S mondta: „Csak csiklandozz tovább engem
te nem zavarsz ebben az isteni csendben!”
 
„No! – No!”
„Nos, nos! – Mondom!!!”
„Hm! Hm! –  hm!!!”
 
És a szent Antal tőle most
jobbról, balról egy édes csókot kapott.
Felugrott a méregtől feldobva
És a keresztet kezébe fogta:
 
„Engedj el, te szennyes lélek!
Légy aki vagy, az nem lényeg!”
Puff!! – elsüvöltött át a ködön
a sátánlény a kályhacsővőn.
 
Szent Antal, nyugodt derültségben,
tovább olvasott a könyvében! –
Engedjük meg azt is itt lenn
hogy ilyen jámbor szent is legye
 
 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap