Busch, Wilhelm: Szent Antal utolsó megkísértése (Der heilige Antonius - letzte Versuchung Magyar nyelven)

Der heilige Antonius von Padua
Saß oftmals ganz alleinig da
Und las bei seinem Heiligenschein
Meistens bis tief in die Nacht hinein. - 

Und wie er sich umschaut,  der fromme Mann,
Schaut ihn ein hübsches Mädchen an. - 
der heilige Antonius von Padua
War aber ganz ruhig,  als dies geschah.

Er sprach: "Schau du nur immer zu,
Du störst mich nicht in meiner christlichen Ruh!"
Als er nun wieder so ruhig saß
Und weiter in seinem Buche las  - 

Husch,  husch! -   so spürt er auf der Glatzen
Und hinterm Ohr ein Kribbelkratzen,
Dass ihm dabei ganz sonderbar,
Bald warm,  bald kalt zumute war. – 

Der heilige Antonius von Padua
War aber ganz ruhig,  als dies geschah.
Er sprach: "So krabble du nur zu, 
Du störst mich nicht in meiner christlichen Ruh!"

"Na! - Na!"
"Na,  na! -  sag´ ich!!!"
"Hm! hm! -  hm!!!"

Und gibt dem heil´gen Antonius
Links und rechts einen herzhaften Kuss.
Er sprang empor,  von Zorn entbrannt;
Er nahm das Kreuz in seine Hand:

"Lass ab von mir,  unsaubrer Geist!
Sei,  wie du bist,  wer du auch seist!
Puh!! -   Da sauste mit großem Rumor
Der Satanas durchs Ofenrohr.

Der heilige Antonius,  ruhig und heiter, 
Las aber in seinem Buche weiter! -
So lass uns denn auf dieser Erden
Auch solche fromme Heil'ge werden!

A Páduai Antal, aki szent,
Gyakran ült egymagában odabent
S olvasott önglóriafénybe’
Többnyire éjt nappallá téve. —

Fölpillant egyszer a szent férfiú,
Hát ott egy szép lány, fiatal korú. —
De szent Antal, a Pádua fia,
Veszteg maradt: ő nem buja.

Így beszélt: „Bámulj rám nyugodtan ott,
Keresztény nyugalmam nem zavarod!”
Hát társa maradt a nyugalom
És szent könyvébe merült nagyon —

De egyszerre tarsága megett
A füle töve megbizsereg.
És ez oly különös neki,
Hol borzong, hol verejték veri ki.

A Páduai Antal, ez a szent,
Nyugodt marad, nem is feszeng.
Így szól: „Bizsergess incselkedve csak,
Nem zavarod keresztényi nyugalmamat!”

„Na... Na...”
„Na — mondom én!!!”
„Hm, hm! —!!!”

Ezzel szent Antalhoz kuszik
S rácuppant két forró puszit.
Az dühös, alul nem marad;
Egy feszületet megragad:

„Ártó Szellem, magamra hagyj!
Maradj magadnak, bárki vagy!
Pfuj!!” — A Sátán, hogy csele nem sikerült,
A kéményen kipenderült.

A Szent víg volt, kedélye könnyed:
Csak olvasta tovább a könyvet! —
Ajánlom balgának, okosnak:
Legyünk mi is szentek és ájtatossak!