Busch, Wilhelm: Önhittség/2 (Eitelkeit Magyar nyelven)
Eitelkeit (Német)Ein Töpfchen stand im Dunkeln An stillverborgener Stelle. Ha, rief es, wie wollt ich funkeln, Käm ich nur mal ins Helle.
Ihm geht es wie vielen Narren. Säß einer auch hinten im Winkel, So hat er doch seinen Sparren Und seinen aparten Dünkel.
|
Önhittség/2 (Magyar)Sötétségben állt az ágytál, Végig takarásban létezett. Haj – kiáltott - bár látnák már Ragyogó és igaz lényemet!
Fényözönből így merít a zakkant: Nem az unott, szürke ködben ül, Hősi ősök öröke, mit vakkant, S öntömjén-hatás alá kerül.
|