Busch, Wilhelm: Gyökeres gyógymód (Gründliche Heilung Magyar nyelven)

Es saß der fromme Meister
Mit Weib und Kind bei Tisch.
Ach, seine Lebensgeister
Sind nicht wie sonst so frisch.

Er sitzt mit krummem Nacken
Vor seinem Leibgericht,
Er hält sich beide Backen,
Worin es heftig sticht.

Das brennt wie heiße Kohlen.
Au, schreit er, au, verdammt!
Der Teufel soll sie holen,
Die Zähne allesamt!

Doch gleich, wie es in Nöten
Wohl öfter schon geschah,
Begann er laut zu beten:
Hilf, Apollonia!

Kaum, daß aus voller Seele
Er diesen Spruch getan,
Fällt aus des Mundes Höhle
Ihm plötzlich jeder Zahn.

Und schmerzlos, Dank dem Himmel,
Schmaust er, wie 's sonst der Brauch,
Nur war es mehr Gemümmel,
Und lispeln tät er auch.

Pohsit! Wie klingt so niedlich
Des Meisters Säuselton.
Er trank, entschlummert friedlich,
Und horch, da schnarcht er schon.

Ebédnél ült a jámbor,
Neje s a gyermekek.
Remek mi néz a tálból,
De neki nem remek.

Ül, de szinte leroskad
Kedvenc étele hűl;
Dagadt az arca, vastag,
Foga fáj cefetül.

A jámbor ember őrjöng:
Parázs ez, nem zamat!:
Hogy vinné el az ördög
Az összes fogamat!

De hiszen, hogy ha baj van,
Jobb imádkoznia;
Segíts hát, nosza, rajtam,
Szent Apollonia!

Lásd, az ima fenét öl
Nincs már bőgni oka:
Kihull szájüregéből
Mind az összes foga!

Kín nélkül, hál’ az Égnek,
Nyal-nyel mint csecsemő,
Nyámmog, de már nem béget,
S lágyan selypít is ő.

Phozit! Mily édesen cseng
A jámbor gügyögés.
Ágyba nem éhesen ment,
S hallga, már hortyog is.
    
    
   
Szent Apollonia: a fogorvoslat védőszentje. A történet — vagy legenda — szerint a keresztényüldözés korában kínzói összes fogait kitörték.

Hasonló poén tömörebben, humoros „reklámszöveggel" kifejezve (nem én találtam ki): „Nem fáj, nem zsibbad a lába, ha tőből le van amputálva."