Mennyi rosszallnivaló van,
Mennyi alantas szokás!
Mint ez: szeretjük valóban
Nézni, hogy’ van ütve más.
Én is láttam két goromba
Kakaskodó, bősz kakast;
Ez fehéres, az iromba,
Nem bírja emez amazt.
Egyszerre csak nagy a lárma,
Mert az egyik udvarol,
S társa lelkivilágára
Ez rossz hatást gyakorol.
Karmok harca, sarkantyúké,
Éles a csőr mint a kés,
Kakas szárnya nem a tyúké:
Belevaló az ütés!
Marni orvul, hull a toll, hull,
Ritkul, szanaszét repül;
Majd a győztes pózba torzul,
S kukorékol emberül.
Lelkesen, soká kitartva
Figyeltem e hitvitát,
Míg a hárem minden tagja
Higgadtan zabált tovább.
Ilyen szárnyas nősereglet
Azt gondolja, hogy na jó,
Őfelőlük verekedhet
Aki hím: arra való.
(„macht die Kur" a szótárak szerint egyáltalán nem jelenti azt, hogy „udvarolni", hanem „kúrának, gyógyításnak vetni alá magát", de annak itt semmi értelme. Ez minden bizonnyal a francia „faire la cour"-nak, = udvarolni", a tükörfordítása, sőt még a cour = udvar szónak az átvétele is. Az is lehet, hogy ilyen jelentése is van a kifejezésnek valamelyik dialektusban, csak azt nem vették be a szótárakba.)