Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Busch, Wilhelm: Lieder eines Lumpen – 3.

Busch, Wilhelm portréja

Lieder eines Lumpen – 3. (Német)

Ich hatt' einmal zehn Gulden! –
Da dacht' ich hin und her,
Was mit den schönen Gulden
Nun wohl zu machen wär'.

Ich dacht' an meine Schulden,
Ich dacht' ans Liebchen mein,
Ich dacht' auch ans Studieren,
Das fiel zuletzt mir ein.

Zum Lesen und Studieren,
Da muß man Bücher han,
Und jeder Manichäer
Ist auch ein Grobian;

Und obendrein das Liebchen,
Das Liebchen fromm und gut,
Das quälte mich schon lange
Um einen neuen Hut.

Was sollt' ich Ärmster machen?
Ich wußt' nicht aus noch ein. –
Im Wirtshaus an der Brücken,
Da schenkt man guten Wein.

Im Wirtshaus an der Brücken
Saß ich den ganzen Tag,
Ich saß wohl bis zum Abend
Und sann dem Dinge nach.

Im Wirtshaus an der Brücken,
Da wird der Dümmste klug;
Des Nachts um halber zwölfe,
Da war ich klug genug.

Des Nachts um halber zwölfe
Hub ich mich von der Bank
Und zahlte meine Zeche
Mit zehen Gulden blank.

Ich zahlte meine Zeche,
Da war mein Beutel leer. –
Ich hatt' einmal zehn Gulden,
Die hab' ich jetzt nicht mehr.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/buch/gedichte-9950/16

Egy csibész dalai – 3. (Magyar)

Vót egyszer tíz forintom,
És az vót a bajom,
Hogy tíz aranyforintom
Mire költsem vajon.

Adósságtörlesztésre?
A szeretőmre-e?
Legvadabb ötletem volt:
Tanulni kellene.

Biflázni, művelődni,
Egy zsák könyv kell ahho’,
S ugyan! a diplomások!
Mindük egy nagy tahó.

A szeretőm, a drága,
Az meg abajgatott,
Hogy vegyek neki rögtön
Egy új, nagy kalapot.

Hát én már azt se tudtam,
Hogy hol áll a fejem,
Csak azt, hol áll a kocsma:
Egy nagyon jó helyen.

Ott ültem este-reggel,
És törtem azt a főt,
A fejemet, mely akkor
Csak főtt, főtt, egyre főtt.

Abb’ a kocsmáb’ a bunkó
Is okos lesz nagyon:
Éjfélt ütött az óra,
S már bölcs volt az agyam.

Fájront! Ütött az óra,
Főkeltem eszerint,
Kifizettem a cechet,
Ráment a tíz forint.

Kifizettem a cechet,
Kiürült zsebem, e’. –
Vót egyszer tíz forintom,
Nem vót azóta se.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap