Busch, Wilhelm: Lieder eines Lumpen – 4.

Im Karneval, da hab' ich mich
Recht wohlfeil amüsiert,
Denn von Natur war ich ja schon
Fürtrefflich kostümiert.

Bei Maskeraden könnt' ich so
Passieren frank und frei;
Man meinte am Entree, daß ich
Charaktermaske sei.

Recht unverschämt war ich dazu
Noch gegen jedermann
Und hab' aus manchem fremden Glas
Manch tiefen Zug getan.

Darüber freuten sich die Leut
Und haben recht gelacht,
Daß ich den echten Lumpen so
Natürlich nachgemacht.

Nur einem groben Kupferschmied,
Dem macht' es kein Pläsier,
Daß ich aus seinem Glase trank –
Er warf mich vor die Tür.

A farsangon olcsón s nagyon
Jól mulattam, az ám,
Mert természettől fogva van
Álarcom s álruhám.

Maszkabálokra emiatt
Ingyen belóghatok;
Mert azt hiszi mindenki, hogy
Jellemszínész vagyok.

Áttörtem zavartalanul
A tömeg sorfalán,
És mások teli poharát
Meghúzni volt pofám.

Ők még örültek is neki,
Hű, nevették nagyon,
Hogy a tősgyökeres csibészt
Oly élethűn adom.

De egy morc rézművesnek ott
Nem tetszett a darab:
Pohara védelmére kelt,
És kirugott a tag.


.............................
(A 2. strófa vége lehetne:

Mert azt hiszi mindenki, hogy
Egy jellem, s színész vagyok...)