Busch, Wilhelm: Fölöttébb kellemetlen (Peinlich berührt Magyar nyelven)

Im Dorfe wohnt ein Vetter,
Der gut versichert war
Vor Brand und Hagelwetter
Nun schon im zehnten Jahr.

Doch nie seit dazumalen
Ist ein Malheur passiert,
Und so für nichts zu zahlen,
Hat peinlich ihn berührt.

Jetzt, denkt er, überlasse
Dem Glück ich Feld und Haus.
Ich pfeife auf die Kasse.
Und schleunig trat er aus.

O weh, nach wenig Tagen
Da hieß es: »Zapperment!
Der Weizen ist zerschlagen
Und Haus und Scheune brennt.«

Ein Narr hat Glück in Masse,
Wer klug, hat selten Schwein.
Und schleunig in die Kasse
Trat er halt wieder ein.

Falunkban él egy ember,
Bebiztosítva? Be.
Tűz- s jégtől félni nem kell
Már tíz esztendeje.

Csak fizette a taksát,
Sosem történt baki,
Így szól: Micsoda gazság,
Velem babrálni ki!

Szerencse védje bízvást
Házam és vagyonom;
Én ezt a biztosítást
Bizisten otthagyom!

Az öröm pár naposra
Sikerült, s jött a zűr:
A vetést jég taposta,
Lángban a ház, a csűr.

Bölcset nem ment szerencse,
Csak kinek feje tök:
Most, hogy a nincset mentse,
Egy új kötvényt kötött.
   
   
   
Nem egy hasonló esetről hallottam: az illetők tíz-húsz év után felmondták üzletük biztosítását; egy-két héttel később kifosztották, véletlenül éppen ugyanazt az üzletet... A dolog enyhén szólva gyanús, de mit van mit tenni, az államrendőrséget nem mozgósíthatják a biztosítótársaságok és a betörők esetleges összejátszásának leleplezésére, ezek a társaságok különben is fizetik becsületesen az államnak az adójukat, megsüvegelnivaló összegeket. Én is tökfejűen fizetek lakásbiztosítást; egyáltalán nincs semmi a lakásomban, amit érdemes volna ellopni, de ezt a rabló sajnos nem tudja és ezért feldúlhatja a lakást, az is nagyon kellemetlen lehet. Tulajdonképpen mindenki jól jár: jut is, marad is.