Busch, Wilhelm: Híven a szíven (Scheu und Treu Magyar nyelven)

Er liebte sie in aller Stille.
Bescheiden, schüchtern und von fern
Schielt er nach ihr durch seine Brille
Und hat sie doch so schrecklich gern.

Ein Mücklein, welches an der Nase
Des schönen Kindes saugend saß,
Ertränkte sich in seinem Glase.
Es schmeckt ihm fast wie Ananas.

Sie hatte Haare wie 'ne Puppe,
So unvergleichlich blond und kraus.
Einst fand er eines in der Suppe
Und zog es hochbeglückt heraus.

Er rollt es auf zu einem Löckchen,
Hat's in ein Medaillon gelegt.
Nun hängt es unter seinem Röckchen
Da, wo sein treues Herze schlägt.

Szerette (lányt) csöndben, szerényen,
Titokban és tartózkodón —
Szemünk sarkából lesni szégyen
De muszáj —, és odaadón.

Egy szúnyog lánykaorra szálla,
Nászt ült rajta s vér volt a nász;
Beléfulladván poharába:
Nem szúnyog-íz az! ananász!

Az úr a haját is kereste,
Mint angyalhaj volt, épp olyan.
Egy szál beszállt a bablevesbe,
S ő kihalászta boldogan.

Aprócska hajfürtté csavarja,
Medálhoz illő szép dolog,
És mellénye alá akasztja;
Mögötte szép, hű szív dobog.