Busch, Wilhelm: So nicht

Ums Paradies ging eine Mauer
Hübsch hoch vom besten Marmelstein.
Der Kain, als ein Bub, ein schlauer,
Denkt sich: Ich komme doch hinein.

Er stieg hinauf zu diesem Zwecke
An einer Leiter mäuschenstumm.
Da schlich der Teufel um die Ecke
Und stieß ihn samt der Leiter um.

Der Vater Adam, der's gesehen,
Sprach, während er ihn liegenließ:
»Du Schlingel! Dir ist recht geschehen.
So kommt man nicht ins Paradies.«

Nagy fal mögött a kert, az Éden,
Jó márvány, magas mint hegyek.
A ravaszdi Káin gyön éppen,
És mond: Én mégis bemegyek!

Tűzoltólétrát hoz e célból,
És máris mászik fölfelé.
De lesben állt az Ördög, és jól,
Azt a létrát jól meglöké.

Ádám papa látá a dolgot,
Faképnél hagyta a fiút:
„Te csibész, joggal ez a sorsod:
Az Édenbe nem ez az út!”
   
   
   
Miért éppen Ádám? elvégre éppen őt ebrudalták ki az Édenkertből; miért éppen ő oktatja ki Káint? Miért nem azok a kerubok, arkangyalok, akiket Isten lángpallossal állított oda az Édenkert bejárata elé, hogy ne engedjenek be senki emberfiát? (Ádám héberül = „ember”; Káin meg Ádám egyik fia volt.) Sem a Biblia Ádámjának, sem az embernek amúgy általában, nem sikerült visszakerülnie az Édenkertbe, pontosabban meg sem kísérelték (kíséreltük) soha: még mindig sokkal jobban érezzük magunkat az Édenkerten kívül... Wilhelm Busch egyáltalán nem földhözragadt de földközeli, szofisztikálatlan, agyanemfúrt bölcsesség jegyében fogant szatirikus verseiből éppen ilyesmi látszik kiderülni mindig. — Nos, hogy éppen Ádám, nem pedig egy arkangyal, az azért lehet, mert Busch nem tekinti magát sem angyalnak, sem felsőbbrendűnek, mint — kimondatlanul — a nagyképű, tudálékos teológusok és filozófusok többsége... ez nekem szimpatikus benne, bár ha beképzelt volna, az sem zavarna különösebben: csak jó és érdekes legyen.

Hadd meséljek el valamit, aminek ugyan csak kevés köze van mind ehhez, de elég érdekes. A Talmud szerint az egyik legóriásibb zsidó bölcsnek sikerült „beugrania” (létra nélkül...) a Paradicsomba, egyáltalán nem azért, hogy, mint versünk Káinja, végleg ottmaradjon, hanem csak ideiglenesen: hogy kiszimatoljon valamit azokból a dolgokból, amelyeket Isten nem kívánt az orrunkra kötni. Hát mit tesz Isten, amit ott látott, azt ez az utolérhetetlen, óriási bölcs — helytelenül értelmezte!!! és ezért örök kárhozatban lett része, még a megbánás, a megtérés puszta lehetősége is el lett véve tőle! Még a nevét sem írták le többé a Talmudban, csak úgy emlegették, hogy „Az-A-Másik” (= akihez nekünk semmi közünk)... Hogy helytelenül értelmezte, azt azon sok száz bölcseink (rabbijaink) állapították meg egyöntetűen, akik meg se próbáltak soha beugrani az Édenkertbe... Kár, hogy Busch nem hallott erről az éppen neki való sztoriról, biztos, hogy nagyon szellemes verset kanyarított volna belőle.