Busch, Wilhelm: „Nemszabad!”-akarat (Unfrei Magyar nyelven)

Ganz richtig, diese Welt ist nichtig.
Auch du, der in Person erscheint,
bist ebenfalls nicht gar so wichtig,
wie deine Eitelkeit vermeint.

Was hilft es dir, damit zu prahlen,
daß du ein freies Menschenkind!
Mußt du nicht pünktlich Steuern zahlen,
obwohl sie dir zuwider sind?

Wärst du vielleicht auch, sozusagen,
erhaben über gut und schlecht,
trotzdem behandelt dich dein Magen
als ganz gemeinen Futterknecht.

Lang bleibst du überhaupt nicht munter.
Das Alter kommt und zieht dich krumm,
und stößt dich rücksichtslos hinunter
ins dunkle Sammelsurium.

„A világ gaz-ság.”. Nagy igazság!
Csak gyom, s gyomrod ezt beveszi.
Az ág, min károgsz, sem magasság,
mint beképzeltséged hiszi.

Mire jó azzal dicsekedned,
hogy főemlős vagy, nagy, szabad?
Nem kell-e, mondd, adót fizetned?
Lehet-e ellene szavad?

Ha mégis, egye fene, mondjuk
túl jón s rosszon trónol agyad,
gyomrod iránt ne rázd a rongyot:
mindkettő anyag, sőt agyag.

Soká különben sem ficánkolsz,
jön a vénség, oldalba bök,
s agyő trón, agyő magas ág, polc,
benyel a zűr, a luk, a rög.

Túl jón s rosszon (ered.: über gut und schlecht): Nietzsche hasonló című könyvére (Jenseits von Gut und Böse) és filozófiájára történő célzás: aki felülemelkedik az akaratot röghöz kötő erkölcsiségen, az az emberi lét-állapotnál magasabb létszínvonalra emelkedik. Jó vicc, mondja erre Busch: mi köze van ennek a „véres” valósághoz?

(Jenseits és über szinonímák, akárcsak schlecht és bőse.)

Szerintem mind Buschnak, mind Nietzschének igaza van, mint ahogyan, úgy látszik, Plancknak és Einsteinnek is igaza van, noha világtitokmegfejtő elméleteik kölcsönösen kizárják egymást. Nekem egy ilyen világ jobban tetszik, mint egy elképzelt ellentmondásmentes, tehát kevésbé érdekes világ. De azért vannak olyan jelenségek érdekes világunkban, amelyekről én is szívesen lemondanék...

A versről eszembe jut még valami, noha ehhez a vershez szinte semmi köze. (Móricka: „Tanítónéni kérem, nekem mindenről AZ jut eszembe”...): Élc, az áldatlan emlékű kommunizmus korából: „Mi az abszolút szabadság? — A válasz: „Ha szabad országban, szabad emberek, azt mondhatják, amit szabad.” Azt ajánlom magyarországi barátaimnak, hogy ezt ne felejtsék el, miközben — feltételezhetően jó okkal  — berzenkednek a mai magyarországi állapotok miatt és lefasisztázzák Orbánt. Lefasisztázni mindenkit, aki nem ért velünk egyet, az baloldali, nem csak kommunista tempó, szinte a baloldaliság lényege. Ha ehelyett inkább lekommunistáznátok Orbánt, kedves barátaim, az kevésbé zavarna: hát a tömeggyilkos kommunista diktatúra jobb volt a tömeggyilkos nemzeti szocialista diktatúránál??? Egyedül a fasizmus az abszolút rossz inkarnációja, a kommunizmus nem az??

Egyáltalán: amikor a baloldali lefasisztáz valakit, akkor természetesen nem Mussolinira gondol ő, hanem Hitlerre. A nácizmus sohasem nevezte magát fasisztának, hanem nemzeti szocializmusnak. Akkor hát miért minősítik konokul fasisztának? Megmondom, miért: azért, hogy istenőrizz folt ne essék azon a gyönyörűszép és hiperszuperhumanista fogalmon, hogy „SZOCIALIZMUS!" Szó, szó, szó... manipuláció, a hidrogénbombánál is sokkal hatásosabb fegyver.