Busch, Wilhelm: Fogfájós vers (Zahnschmerz Magyar nyelven)

Das Zahnweh, subjektiv genommen,
ist ohne Zweifel unwillkommen;
doch hat's die gute Eigenschaft,
dass sich dabei die Lebenskraft,
die man nach außen oft verschwendet,
auf einen Punkt nach innen wendet
und hier energisch konzentriert.
Kaum wird der erste Stich verspürt,
kaum fühlt man das bekannte Bohren,
das Zucken, Rucken und Rumoren,
und aus ist's mit der Weltgeschichte,
vergessen sind die Kursberichte,
die Steuern und das Einmaleins,
kurz, jede Form gewohnten Seins,
die sonst real erscheint und wichtig,
wird plötzlich wesenlos und nichtig.
Ja, selbst die alte Liebe rostet,
man weiß nicht, was die Butter kostet,
denn einzig in der engen Höhle
des Backenzahnes weilt die Seele,
und unter Toben und Gesaus
reift der Entschluss: Er muss heraus!

Fogfájás — szubjektív jelenség,
kétségkivül hivatlan vendég;
ámde jó mindenekelőtt,
hogy ettől az életerőt,
mit kifelé pazarolunk el,
most befelé fordítanunk kell
s koncentrálnunk mint a vöcsök.
Az első nyilallás de csöpp,
még alig érezni a fájást,
a döfést és velőbevájást,
és máris vége a világnak;
kit érdekelnek börzeárak,
az adók meg az egyszeregy,
létkérdések? mind egyre megy.
Ami fontos volt és reális,
lényegtelen lesz, smafu máris.
A szerelem is oda, sajna,
kit zavar, mit kóstál a vaj ma,
mert befészkelődött az átok
a lélekbe, mi luk ma: zápfog.
És mi a dolog veleje?
Határozd el, hogy: Ki vele!
   
   
   
Ugyanez absztraktabb megközelítésben: Boris Vian (francia): Az élet, mint egy fog/Az életed olyan, mint bármelyik fogad, l. ott.