Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Busta, Christine: A csillagénekes (Der Sternsinger Magyar nyelven)

Busta, Christine portréja
Csorba Győző portréja

Vissza a fordító lapjára

Der Sternsinger (Német)

Ich bin der weise Balthasar,
kam früher stets zu drei‘n.
Es ist nicht mehr, wie‘s einmal war:
geht jeder jetzt allein.
 
Der Kaspar hat mir nie geglaubt,
wenn ich ihn warnen wollt:
jetzt haben sie ihn ausgeraubt
mit seinem dummen Gold.
 
Die Gabe, die der Melcher trug,
die holten sie sich auch:
nun ist er zwar durch Schaden klug
doch ohne Ruch und Rauch.
 
Der Kasper schämte sich gar sehr,
der schwarze Melcher sprach kein Wort,
und auch der Stern schien längst nicht mehr:
wir tappten so im Dunkeln fort.
 
Nun trägt die Nacht das Goldgeschmeid.
Wo wohnt die Liebe, die erlöst?
Den Weirauch schwenkt die Eitelkeit.
Haust hier der Schlichte, der uns tröst‘?
 
Verzeiht, daß ich zu später Stund
mit meiner Frag euch aufgeschreckt.
So spürt doch, wie mir Herz und Mund
nach Bitternis der Myrrhen schmeckt!
 
Wir suchen alle nach dem Kind;
und jeder klopft an anderm Tor:
weißt keiner, ob er die noch find‘t,
die er am Weg verlor.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrikfreunde.at/index

A csillagénekes (Magyar)

Én vagyok a Bölcs Boldizsár.
Rég jártunk hármasan.
Ma másképp van, mint hajdanán:
járunk magányosan.

Gáspár nem hitte el soha
óvó intésemet.
Kifosztották: hát ostoba
pénzének vége lett.

Amit viszont Menyhért hozott,
volt már afféle itt:
kárából megokosodott,
szép csöndben mégpedig.

Gáspár szégyenkezett nagyon,
Szerecsen Menyhért szót se szólt,
s a csillag is elbújt, bizony,
lábunk sötétségben botolt.

Most az erősé az arany.
Hol a megváltó szeretet?
A tömjén gőg markába van.
A jó szerénység hova lett?

Túl késő már e zaklató
panasz: bocsássák meg nekem.
Megkeserült - nyilvánvaló -
a mirhától szám és szivem.

Keressük mind a gyermeket,
s más-más ajtókon zörgetünk:
de, mi útközben elveszett,
vajon még rálelünk?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

minimap