Busta, Christine: Széljegyzet (Marginalien Magyar nyelven)

Immer noch die Handschrift des Schöpfers,

wiedererkannt und unverstanden,

täglich aufs neue entziffert, gedeutet,

nie zuende.

Wir zeichnen uns ein an den Rand,

staunend,

fragend,

aufsässig,

müde.

Dunkler wird es

und kälter,

Zeit für die Lampe des Engels,

der nicht diktiert,

der uns liest.

Még mindig a teremtő kézírása,

a felismert és a meg nem értett,

a naponként újra kibetűzött, megfejtett,

a véget nem érő.

Lapszélre írjuk magunkat,

ámulva,

kérdezőn,

lázongva,

fáradtan.

Egyre nő a sötét,

és hidegebb lesz;

lámpással jövő angyal ideje ez,

aki nem diktál,

hanem bennünket olvas.