Busta, Christine: Nachsommer

Wär ich deine Gärtnerin, ich würde

dankbar dir als erstes eine Distel

pflanzen, purpurn und mit glänzend breiten

Stachelblättern.

Liebreich hast du unlängst sie verteidigt,

nicht die Schönheit, die war unbestritten,

doch daß sie sich wehrt, weil ihre Blüte

kindlich zart ist.

Der du so die Torheit meines Herzens

mild erkannt hast, nimm von meiner wilden

Distel dir das Sanfte im Herbst: den

Flügelsamen.

Ha kertészed lennék, hálából neked

először egy bogáncsot ültetnék,

bíborvöröset, fénylően széles,

tövises levelekkel.

Nemrég kedvesen védelmezted,

nem szépségét, amely kétségtelen,

de azt, hogy ellenszegül, mert virága

gyermekien zsenge.

Te, aki szívem balgaságát

szelíden felismerted, fogadd el

vad bogáncsom őszi gyengédségét:

a kaszattermést.