Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Busta, Christine: Noé a harmadik galambhoz (Noah zur dritten Taube Magyar nyelven)

Busta, Christine portréja

Noah zur dritten Taube (Német)

Die erste kam wieder mit feuchten Flügeln,
die zweite brachte den nassen Ölzweig,
du aber sollst nicht wiederkehren.
 
Die jüngste bist du, die weißeste, liebste,
ohne das Wissen der alten Schuld noch,
dir ist die Erde die allererste,
du bist der Vogel der Neugebornen,
denen die Stille des Herrn im Ohr wohnt.
 
Wir aber sind nur Wiedergeborne
aus dem hölzernen Ei seines Zornes,
stickig gewordene Brut der Verschonten.
 
Nicht mehr den Weibern, nicht mehr den Söhnen -
sie überleben so leicht und vergeßlich -
kann ich mein mühsames Herz vertrauen.
Taub geworden im Nachhall des Tosens
stürzender Wasser, ertrinkender Schreie
ist es ihren geschwätzigen Stimmen.
 
Flieg für die Enkel, die sprachlosen, nackten!
Brechen will ich die schützenden Balken,
die Geborgnen sind Rettungslose
und sie haben mein Werk nicht verstanden.
 
Nichts mehr hab ich gemein mit ihnen:
denn gesammelt in mich hat seine
Fluten der Herr und seine Toten.
 
Furchtbar ist es, gerecht zu sein.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrik-projekt.de

Noé a harmadik galambhoz (Magyar)

Nedves szárnnyal jött vissza az első,
a második hozta a vizes olajágat,
te, harmadik, ne gyere soha vissza.
 
Legifjabb, legkedvesebb, legfehérebb,
még az ősi bűn tudása híján,
a legeslegelső vagy a földön,
madara valamennyi újszülöttnek,
az Úr csöndje lakozik fülükben.
 
Ám mi újjászületettek vagyunk csak,
haragja fa-tojásából kikeltünk,
megkíméltek megfülledt fészekalja.
 
S az asszonyokra, se a fiakra -
túlélésben mind csapong s feledékeny -
megfáradt szívem rá nem bízhatom már.
Süketté váltak a zuhogó vizeknek,
fúló sikolyoknak hangos visszhangjában,
nem doboghatná túl fecsegő hangjuk.
 
A nyelv nélküli, mezítlen utódokért szállj!
Lerontom a védő gerendafákat,
menthetetlenek a megmenekültek,
s művem értelmét nem értették meg.
 
Már semmi nem kapcsol velük össze:
mert egybegyűjtötte az Úr énbennem
holttetemeit is, özönvizét is.
 
Iszonytató, ha bennünk az igazság.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. M.

minimap