Busta, Christine: Kéretlen szöveg egy utazási prospektushoz (Unverlangter Text für einen Reiseprospekt Magyar nyelven)

Wir sagen Muschel
Wer meint das verletzliche Tier?
 
Wir sagen
Tempel, Paläste, Dome,
Bibliotheken, Raumfahrt
und denken dabei -
halb kleinlaut, halb stolz -
der Mensch.
 
Einige sagen nur
Du.
Die meinen Haut und Haar,
die vergänlichen Laute
von Lachen und Weinen,
die Wölbung über dem
wachsenden Leben,
das Wort und den Schrei
vor der Stille des Todes.
 
Die Kreatur
wird in der Liebe
verewigt.
 
Um Gottes Willen
sag Du!

Azt mondjuk, kagyló.
Ki gondol a sebezhető állatra?
 
Azt mondjuk
templom, palota, dóm,
könyvtár, űrrepülés
és közben arra gondolunk
félig félénken, félig büszkén:
az ember.
 
Egyesek csak azt mondják,
Te.
Ezt szőröstül-bőröstül értik,
a nevetés és a sírás
múlandó hangjait,
a növekvő élet fölött
a boltozatot,
a szót és a kiáltást
a halál csöndje előtt.
 
A teremtmény
a szerelemben
örökkévaló.
 
Az Isten szerelmére mondd azt,
Te!