Busta, Christine: Ősibb tüzek felé (Zu älteste feuern Magyar nyelven)

Nimm Abschied von Halm und Holz,

von der kindlichen Haut der Flamme.

Wir sind unterwegs zu älteren

Feuern aus Stein und Erz.

Kältere Tode warten,

nicht Blutopfer, Atemopfer.

Und nur das Herzgeborgne

schifft sich mit uns noch ein.

Flügellos meldet die Taube

Unbetretbares, Fremdes.

Die verlassene Erde

ist schon Mythe und Stern.

Búcsúzz el erdőtől, mezőtől

s gyermeki bőrétől a lángnak.

Ősibb tüzek felé tartunk,

kőből, ércből valók.

Hidegebb halálok várnak,

nem véráldozat, lélekáldozat.

És csak mit szivünkbe rejtünk,

az jut révbe velünk.

Szárnyak nélkül hoz hírt a galamb,

felfoghatatlant, idegent.

Az elhagyott föld immár

mítosz és csillag.