Celan, Paul: A korsók (Die Krüge Magyar nyelven)

                   Für Klaus Demus

An den langen Tischen der Zeit

zechen die Krüge Gottes.

Sie trinken die Augen der Sehenden leer

und die Augen der Blinden,

die Herzen der waltenden Schatten,

die hohle Wange des Abends.

Sie sind die gewaltigsten Zecher:

sie führen das Leere zum Mund wie das Volle

und schäumen nicht über wie du oder ich.

                                    Klaus Demusnak

Az idő hosszú asztalain

mulatnak az istenek korsói.

Kiisszák a látók szemét és a vakok szemét,

élénk árnyékok szívét,

az est beesett arcát.

Ők a leghatalmasabb ivók:

ajkukhoz emelik az üreset meg a telit,

és nem csordulnak túl, mint te vagy én.