Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Celan, Paul: Kunyhóablak (Hüttenfenster Magyar nyelven)

Celan, Paul portréja

Vissza a fordító lapjára

Hüttenfenster (Német)

Das Aug, dunkel:
als Hüttenfenster. Es sammelt,
was Welt war, Welt bleibt: den Wander-
Osten, die
Schwebenden, die
Menschen-und-Juden,
das Volk-vom-Gewölk, magnetisch
ziehts, mit Herzfingern, an
dir, Erde:
du kommst, du kommst,
wohnen werden wir, wohnen, etwas

- ein Atem? ein Name? -

geht im Verwaisten umher,
tänzerisch, klobig,
die Engels-
schwinge, schwer von Unsichtbarem, am
wundgeschundenen Fuß, kopf-
lastig getrimmt
vom Schwarzhagel, der
auch dort fiel, in Witebsk,

- und sie, die ihn säten, sie
schreiben ihn weg
mit mimetischer Panzerfaustklaue! -,

geht, geht umher,
sucht,
sucht unten,
sucht droben, fern, sucht
mit dem Auge, holt
Alpha Centauri herunter, Arktur, holt
den Strahl hinzu, aus den Gräbern,

geht zu Ghetto und Eden, pflückt
das Sternbild zusammen, das er,
der Mensch, zum Wohnen braucht, hier,
unter Menschen,

schreitet
die Buchstaben ab und der Buchstaben sterblich-
unsterbliche Seele,
geht zu Aleph und Jud und geht weiter,

baut ihn, den Davidsschild, läßt ihn
aufflammen, einmal,

läßt ihn erlöschen - da steht er,
unsichtbar, steht
bei Alpha und Aleph, bei Jud,
bei den andern, bei
allen: in
dir,

Beth, - das ist das Haus, wo der Tisch steht mit
dem Licht und dem Licht.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.flytoistros.com

Kunyhóablak (Magyar)

A szem, sötét: 
mint egy kunyhó ablaka. Összegyűjti, 
ami világ volt, világ marad: a vándor- 
keletet, a lebegőket, az 
embereket-és-zsidókat, 
a felhõk népét, 
mágnesként 
közeledik, szívujjakkal 
hozzád, föld: 
jössz, jössz, 
lakni fogunk rajtad, lakni, valami 

- egy lélegzet? egy név? - 

kering az elárvultban, 
táncolva, esetlenül, 
az angyal- 
szárnyak, a láthatatlantól 
elnehezülve 
a sebesre nyúzott lábra esnek, 
a fejnél kiegyenlíti 
a fekete jégeső, amely 
ott is hullott, Vityebszkben,

- és akik e földbe vetették, 
mimetikus páncélökölhorgokkal 
utolsó magját is kiírják! -, 

míg õ kering, kering, 
keresi, 
keresi lent, 
keresi fent, messze, keresi 
a szemmel, 
lehozza az Alpha Centaurit, az Arktust, 
és a sírokból felhozza a fényt,

a gettóba tér, az édenbe, leszüreteli 
a csillagképet, amelyre neki, 
az embernek, szüksége van, hogy lakozhasson, 
itt, az emberek között, 

lelépi 
a betűk hosszát és a betűk 
halandó-halhatatlan lelkét, 
az alefhez tér és a zsidóhoz és tovább 

felépíti a dávidcsillagot, 
felragyogtatja, egyszer, 

és hagyja kihunyni - ott áll, 
láthatatlanul, 
az alfánál és az alefnél, 
a zsidónál, másoknál, 
mindenkinél: 
benned, 

Beth - ez a ház, ahol az asztal áll 
a gyertya fényével, a gyertyafénynek. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://rapaiagnes.blogspot.com/

minimap