Celan, Paul: Tenebrae (Tenebrae Magyar nyelven)

Nah sind wir, Herr,

nahe und greifbar.

Gegriffen schon, Herr,

ineinander verkrallt, als wär

der Leib eines jeden von uns

dein Leib, Herr.

Bete, Herr,

bete zu uns,

wir sind nah.

Windschief gingen wir hin,

gingen wir hin, uns zu bücken

nach Mulde und Maar.

Zur Tränke gingen wir, Herr.

Es war Blut, es war,

was du vergossen, Herr.

Es glänzte.

Es warf uns dein Bild in die Augen, Herr.

Augen und Mund stehn so offen und leer, Herr.

Wir haben getrunken, Herr.

Das Blut und das Bild, das im Blut war, Herr.

Bete, Herr.

Wir sind nah.

Közel vagyunk, Uram,

hozzád foghatóan.

Megfogva, Uram,

egymásnak esetten, miképp

a te tested mindegyikőnk

teste már, Uram.

Imádkozz, Uram,

imádkozz, hozzánk

foghatóan.

Mentünk szélre dőlten oda,

egyre mentünk, legörbedni

vályún, tócsaszemen.

Inni tartottunk, Uram.

Vér volt az, az volt,

amit ontottál, Uram.

Csillogott.

Szemünkbe dobálta képedet, Uram

tátogvást szem és száj, üresen, Uram.

Mi meg ittunk, Uram.

A vért és a képet, a vérben, Uram.

Imádkozz, Uram.

Közel tartunk.