Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Celan, Paul: Víz és tűz (Wasser und Feuer Magyar nyelven)

Celan, Paul portréja

Wasser und Feuer (Német)

So warf ich dich denn in den Turm und sprach ein Wort zu den Eiben,
draus sprang eine Flamme, die maß dir ein Kleid an, dein Brautkleid:

Hell ist die Nacht,
hell ist die Nacht, die uns Herzen erfand
hell ist die Nacht!

Sie leuchtet weit übers Meer,
sie weckt die Monde im Sund und hebt sie auf gischtende Tische,
sie wäscht sie mir rein von der Zeit:
Totes Silber, leb auf, sei Schüssel und Napf wie die Muschel!

Der Tisch wogt stundauf und stundab,
der Wind füllt die Becher,
das Meer wälzt die Speise heran:
das schweifende Aug, das gewitternde Ohr,
den Fisch und die Schlange –

Der Tisch wogt nachtaus und nachtein,
und über mir fluten die Fahnen der Völker,
und neben mir rudern die Menschen die Särge an Land,
und unter mir himmelts und sternts wie daheim um Johanni!

Und ich blick hinüber zu dir,
Feuerumsonnte:
Denk an die Zeit, da die Nacht mit uns auf den Berg stieg,
denk an die Zeit,
denk, daß ich war, was ich bin:
ein Meister der Kerker und Türme,
ein Hauch in den Eiben, ein Zecher im Meer,
ein Wort, zu dem du herabbrennst.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.org/index.php

Víz és tűz (Magyar)

Így emeltelek toronyba én téged és mondtam egy szót a tiszafáknak
amiből kilövellt egy láng kiszabva egy szoknyádat a menyasszonyi szoknyádat:

világos az éjszaka
világos az éjszaka felfedi szívünket
világos az éjszaka.

Ő világít szélesen a tenger felett
ő ébreszti a szoros holdjait és felemeli habzó asztalokra
nagyon megtisztítja az időtől:
Holt ezüst feltámad kelyhe és edénye mint a kagylóé!

Az asztal hullámzásai óráról órára
ahogy a szél megtölti a poharakat
a tenger görgeti az étket:
a szédelgő szem a vihart gyanító fül
a hal s a kígyó –

Az asztal hullámzásai éjszakáról éjszakára
ahogy fölöttem sorjáznak a népek zászlai
és mellettem az emberek partra eveznek a koporsókkal
és alattam mennydörögnek és szikráznak a csillagok mint otthon Szentivánéjen!

És a túloldalról feléd nézek
pompás tűz:
gondolj arra az időre amikor az éjszaka följött velünk a hegyre
gondolj arra az időre
gondolj arra hogy az voltam ami vagyok:
fogházak és tornyok mestere
tiszafák fuvallata egy csavargó a tengeren
egy szó amely fele végigégsz.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap