Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Claudius, Mathias: Esti dal (Abendlied Magyar nyelven)

Claudius, Mathias portréja
Molnár Imre portréja

Vissza a fordító lapjára

Abendlied (Német)

Der Mond ist aufgegangen,

die goldnen Sternlein prangen

am Himmel hell und klar;

der Wald steht schwarz und schweiget,

und aus den Wiesen steiget

der weiße Nebel wunderbar.

 

Wie ist die Welt so stille

und in der Dämmrung Hülle

so traulich und so hold!

Als eine stille Kammer,

wo ihr des Tages Jammer

verschlafen und vergessen sollt.

 

Sehr ihr den Mond dort stehen?

Er ist nur halb zu sehen

und ist doch rund und schön.

So sind wohl manche Sachen,

die wir getrost belachen,

weil unsre Augen sie nicht sehn.

 

Wir stolze Menschenkinder

sind eitel arme Sünder

und wissen gar nicht viel;

wir spinnen Luftgespinste

und suchen viele Künste

und kommen weiter von dem Ziel.

 

Gott, laß uns Dein Heil schauen,

auf nichts Vergänglichs trauen,

nicht Eitelkeit uns freun!

Laß uns einfältig werden

und vor Dir hier auf Erden

wie Kinder fromm und fröhlich sein!

 

Wollst endlich sonder Grämen

aus dieser Welt uns nehmen

durch einen sanften Tod,

und wenn Du uns genommen,

laß uns in Himmel kommen,

Du, unser Herr und unser Gott!

 

So legt euch denn, ihr Brüder,

in Gottes Namen nieder!

Kalt ist der Abendhauch.

Verschon uns, Gott, mit Strafen;

und laß uns ruhig schlafen

und unsern kranken Nachbar auch!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrikwelt.de/gedichte/claudiusg1.htm

Esti dal (Magyar)

Fölkelt a hold, az égen

tüzelnek tiszta fényben

aranyló csillagok;

sötét a néma erdő,

s a rét felől közelgő

fehér köd bűvösen ragyog.

 

A táj mily néma mostan!

Az alkonyat-burokban

mily meghitt, mily szelíd!

Mint nyugtató szobácska,

mely napotok jajára

álmot és felejtést terít.

 

A holdat látod arra?

Csak félig látszik arca,

mégis de szép, teli!

Az ember sok dologra

legyint csak mosolyogva,

mert szemmel föl nem ismeri.

 

Kevély halandók, gyönge

hívságunk dönt a bűnbe;

tudásunk oly csekély.

A semmit hímzi szálunk,

mindenfélét csinálunk,

s mind messzebb vándorol a cél.

 

Hagy lássuk üdvöd, Isten,

ne romlandó hevítsen,

ne hívság hasson át!

Együgyűek lehessünk,

kisdedként örvendhessünk,

jámbor mosollyal nézve Rád.

 

És keserűség nélkül

végy el e földről végül,

szép múlást adj nekünk!

S ha elvettél, vezess be

mindnyájunkat egedbe,

dicső Urunk és Istenünk!

 

Pihenjetek le szépen,

testvér, az Úr nevében;

csípős az éji lég.

Uram, ne dönts a gyászba,

óvd álmunkat vigyázva,

s beteg szomszédunk gyámja légy.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap