Claudius, Mathias: Die Mutter bei der Wiege

Schlaf, süßer Knabe, süß und mild!

    Du deines Vaters Ebenbild!

Das bist du; zwar dein Vater spricht,

    Du habest seine Nase nicht.

Nur eben itzo war er hier

    Und sah dir ins Gesicht,

Und sprach: "Viel hat er zwar von mir,

    Doch meine Nase nicht."

Mich dünkt es selbst, sie ist zu klein,

    Doch muß es seine Nase sein;

Denn wenn's nicht seine Nase wär,

    Wo hättst du denn die Nase her?

Schlaf, Knabe, was dein Vater spricht,

    Spricht er wohl nur im Scherz;

Hab immer seine Nase nicht,

    Und habe nur sein Herz!

Aludjál édes fiacskám,

   Te úgy nézel ki, mint apád!

Az vagy te: apa hasonmás,

   Véli bár; nem bírod orrát.

Itt volt ő éppen az előbb,

  S látta az arcodcskád,

Mondta: sokat bír tőlem ő,

   De kitől az orrát.

S ha tán mostan túl kicsi még,

   De jól formázod az orrát,

Mert ha nem az övé, hát kié,

    Kitől kaptad azt, mondd hát?

Aludj fiam, amit apád mond,

  Az csak tréfabeszéd,

Az orrát te soha ne hordd,

   Csak bírd az ő szívét!