Czechowski, Heinz: Der Nachmittag eines deutschen Liebespaares

In der vierten Stunde teilte sich der Himmel,
Es brach Bläue durch und Wolken drin wie Schwäne
Zogen langsam ziellos oben weiter:
Mit dem Himmel wurde auch das Mädchen heiter.
 
Und es gab da Eichen, schön in dieser Stunde,
Die wie deutsche Alte Meister standen:
Schön und etwas düster, voller Wehmut
In Erwartung roter Sonnenuntergänge.
 
O der Stoff, aus dem sie war geschnitten,
War Versuchung... Schwäche allen Fleisches!
O wie sind sie liebend in die Weite,
In das Tal romantischer Versunkenheit geschritten.

Négy órakor kettévált az azúr égbolt,
széttört kékjén felhők úsztak, mint a hattyúk,
lomhán húztak el odafönn messze:
és mint az ég felfénylett a leány kedve.
 
A tölgyek is szebbek ebben az órában,
miként régi német mesterek, úgy állnak:
szép és nehéz bánatokkal telten,
parázslón vörös naplementékre várva.
 
Ó ahogy létrejött az anyagból,
kisértés volt... A test gyöngesége!
Ó mily szerelmesen lépkedtek a messzi
völgyben, hol romantikus ábránd barangol.