Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Däubler, Theodor: Der Nachtwandler

Däubler, Theodor portréja

Der Nachtwandler (Német)

Naht mir gar nichts auf den Spitzen,

Leise wie ein Geisterhauch?

Licht fällt durch die Mauerritzen,

Was du fühlst ist grauer Rauch,

Jedes Ding kriegt Silberschlitzen,

Und es klingt und knistert auch.

 

Ja, jetzt wirst du fortgetragen!

Tür und Fenster gehen auf.

Bleiche Tiergespenster wagen

Gleich mit dir den Traumeslauf,

Glaubst du dich in einem Wagen,

Bauscht sich unter dir ein Knauf.

 

Auf der Kante des Verstandes,

Über, unter der Vernunft,

Fühlst du jedes Totenlandes

Wunderheilige Wiederkunft,

Deinen Gang am Daseinsrande

Schützen unerfaßte Bande.

 

Der Dreiviertelmond ging unter.

Oder spürst du nur kein Licht?

Doch! Ein Geisterchor wird munter,

Und du merkst ein Teichgesicht,

Das dir blauer, tümpelbunter,

Grün gar, ins Bewußtsein sticht.

 

Silbersilbig wird jetzt alles.

Hände hat so mancher Baum,

Des geringsten Eichenfalles

Wirkung grinst im Weltenraum.

Alles klingt zu eines Balles

Urversuchtem Rundungstraum.

 

Leise! Denn geträumte Träume

Halten dich zu leicht im Raum.

Eben treten Schauersäume

Blau und panisch in den Traum,

Halte dich an deine Bäume!

Faß dich, denn du fühlst dich kaum!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://tiniaden.twoday.net/stories/theodor-daeubler-der-nachtwandler/

Az alvajáró (Magyar)

Nem jön felém semmi csendben,

mint a szellem-lehelet?

Fal résén a fény belebben;

érzed, szürke füst lebeg;

minden dolog csengve reccsen

s ezüstösen megreped.

 

Most ragadnak el, vigyázz csak!

Ajtó, ablak fölszakad.

Kisér álmod útján sápadt,

állat-kisértet-csapat.

Vélnéd, veled kocsi vágtat;

lent egy toronygomb dagad.

 

Peremén az észnek, innen

az értelmen, s túl azon

visszatértét érzed minden

holt világnak ámulón.

Léted-szélén-támolygásod

védik rejtelmes palánkok.

 

Lehullt az ég csorba holdja?

Vagy nem érez fényt a szem?

Halld, Szellemkar szól suhogva,

s tóarc villan odalenn:

belekéklik tudatodba

tócsatarkás, zöldesen.

 

Ezüstnyelven szól a tárgy ma,

faág kézzé változott,

tölgynek épp csak moccan ága,

s világtérbe csikorog;

koppan egy gömb szűz körálma,

ha megmozdul egy dolog.

 

Csönd! mert alig tart a térben

álmod: könnyen ejthet el.

Most az álom pánik-kéken

borzalomszegélyt emel.

Fogóddz fádba! Óvd keményen

magadat, mert elveszel!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap