Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Däubler, Theodor: A bükk (Die Buche Magyar nyelven)

Däubler, Theodor portréja

Die Buche (Német)

Die Buche sagt: Mein Walten bleibt das Laub.

Ich bin kein Baum mit sprechenden Gedanken,

Mein Ausdruck wird ein Ästeüberranken,

Ich bin das Laub, die Krone überm Staub.

 

Dem warmen Aufruf mag ich rasch vertraun,

Ich fang im Frühling selig an zu reden,

Ich wende mich in schlichter Art an jeden.

Du staunst, denn ich beginne rostigbraun!

 

Mein Waldgehaben zeigt sich sommerfroh.

Ich will, dass Nebel sich um Äste legen,

Ich mag das Nass, ich selber bin der Regen.

Die Hitze stirbt: ich grüne lichterloh!

 

Die Winterspflicht erfüll ich ernst und grau.

Doch schütt ich erst den Herbst aus meinem Wesen.

Er ist noch niemals ohne mich gewesen.

Da werd ich Teppich, sammetrote Au.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte-fuer-alle-faelle.de/dichter.php?dnr=2562

A bükk (Magyar)

És szól a bükk: Lombomban létezem.

Beszédes bölcsesség bennem nem ébred:

burjánzó ágbozótommal beszélek.

A por fölött a lomb az életem.

 

Fölbuzdulok az első melegen.

Int a tavasz: szólni kezdek derűsen,

mindenkihez egyformán egyszerűen.

S bámulsz, mily rozsdabarna kezdetem!

 

Erdőmben csupa nyár-öröm vagyok.

Ködöt idézek, ágaimra szállót;

eső vagyok: nedvességet kívánok.

Elhal a hőség, s zöldem fölragyog.

 

Szürkén vállalom, téli tisztemet.

De előbb az őszt lényemről lerázom.

Nélkülem nem volt még ősz a világon.

S most szőnyeg leszek, rőtbársony berek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap