Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Däubler, Theodor: Die Fichte

Däubler, Theodor portréja

Die Fichte (Német)

Der Fichte nächtlich sanftes Tagbetragen

Belebt Geschickeswürde kühn im Wald.

Kein Zweiglein kann in ihrer Waltung zagen,

Die ganze Nacht gibt ihrem Atem Halt.

 

Es scheint ein Stern an jedem Ast zu hängen.

Des Himmels Steile wurde erst im Baum.

Wie unerklärt sich die Gestirne drängen!

Vor unserm Staunen wächst und grünt der Raum.

 

Ihr himmlisches Geheimnis bringt die Fichte

Den Blumen, unsern Augen fürstlich dar,

Ihr Sein erfüllte sich im Sternenlichte,

Sie weiß bei uns, daß Friede sie gebar.

 

Was soll der Weltenwind im Samtgeäste?

Die Fichte weicht zurück und spendet Rast.

Ein Baum, der alle Sterne an sich preßte,

Bleibt groß und segnet uns als guter Gast.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.eu/ex/daeubler/das-sternenkind/die-fichte.php

A fenyő (Magyar)

A fenyő éjszelíd napi nyugalma

láttán az erdő hódolatra kél.

Parányi gally se fél, ha ő takarja:

lélegzetvisszafojtva áll az éj.

 

Minden ág egy-egy csillagot lobogtat.

A fa egy lejtős égbolttal fölér.

Tejútjai sejtelmesen tolongnak.

Szemünk előtt nő s zöldellik a tér.

 

Mennyei titkát virágzó szemünkbe

fejedelmien tárja a fenyő.

Létében csillagfénnyel teljesülten,

tudja, hogy a béke szülötte ő.

 

Világszél vágna lombja bársonyába?

A fenyő kitér és nyugalmat ád.

Mert egész eget sűrített magába,

örökre nagy, s mint jó vendég, megáld.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap