Däubler, Theodor: Honnan jöttem? (Herkunft Magyar nyelven)

In einem Land, wo alle Wesen traumhaft schauen,

An einem blauen Wundermeer kam ich zur Welt.

In einer Au, die ihren Tag verborgen hält,

Begann mein Schauen seinen Rätselturm zu bauen.

Aus jedem Antlitz glühte hilfloses Vertrauen.

Hat sich ein Träumen sanft zu meinem Traum gesellt,

So blieb es lauschend wie von Seelenlicht umhellt,

Und unser Staunen wich vor einem Weltergrauen.

Ich glaube noch an jene blassen Morgenmeere!

Auf einmal blickt mich, was ich nie bemerkte, an.

Mein Sang, der unter Psalmen laut begann,

Entflügelt mir zu Träumen ohne Ort und Schwere.

Kék csodatenger mellett jöttem a világra,

olyan országban, hol mindenki álmatag.

Olyan ligetben, hol elrejtőzik a nap,

lassan magasra nőtt szemem toronytalánya.

Arcokon gyámoltalan bizalom sugára.

Alomhoz álom társult szelíden s maradt

figyelve, mint villogó lélekfény alatt

s feledtünk világőszülést csodára várva.

Még hiszek ama sápadt hajnaltengerekben!

Egyszerre rám nézett, mit sose láttam én.

Dalom, mely zsoltárként felzengett s csupa fény,

tér és súly nélkül szárnyal álmokba lebegve.