Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Däubler, Theodor: Millió fülemüle csattogása (Millionen Nachtigallen schlagen Magyar nyelven)

Däubler, Theodor portréja
Rónay György portréja

Vissza a fordító lapjára

Millionen Nachtigallen schlagen (Német)

Die Sterne. Blaue. Ferne.

Ein Fiammensang der Sterne!

Millionen Nachtigallen schlagen.

Es blitzt der Lenz.

Myriaden Wimpern zucken glühend auf.

Das grüne Glück von Frühlingsnachtgelagen

Beginnt sein eigenbrüstiges Geglänz.

Die lauen Schauer nehmen ihren Zauberlauf:

Millionen Nachtigallen schlagen.

Erkenne ich ein freundliches Gespenst?

Ich werde mich im Ernst darum bewerben.

Der kleinste Wink will sich ins Wittern kerben:

Wer weiß, wann meine Träumlichkeit erglänzt?

Gespenster gleichen unsern sanften Tieren,

Sie können schnell den Samt der Neigung spüren.

Sie heben, schweben, weben sich heran,

Und halten uns unfaßbar sacht im Bann.

Ich will die Lichtgewimmelstille nicht verlieren,

Ein altes Walten muß sich bald aus Sanftmut rühren.

Millionen Nachtigallen schlagen.

Die ganze Nacht ermahnen uns verwandte Stimmen.

Es scheint ein Mond geheimnisvoll zu glimmen.

Doch ist zu warm die Nacht, voll atmendem Behagen!

Myriaden brunstbewußte Funken suchen sich im Fluge,

Sie schwirren hin und her und doch im Frühlingszuge.

Das Lenzgespenst, das Lenzgespenst geht um im Hage!

Es kann der Laubwald wandern und sich selbst erwarten,

Das schwankt und walzt nach allen alten Wandelarten;

Es lacht die Nacht: der Wagen wagt, es wacht die Wage.

Es blitzen da Myriaden tanzvernarrte Fragen -

Millionen Nachtigallen schlagen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.eu/ex/daeubler/das-sternenkind/millionen-nachtigallen-schlagen.php

Millió fülemüle csattogása (Magyar)

Csillagok. Kékség. Távol.

Csillagok éneke lángol!

Millió fülemüle csattogása.

Kikelet villog.

Pattanó pillák közt gyúl a parázs.

Tavaszéji torok zöld boldogsága

büszkén buzdulva csillog.

Langy borzongás száll, surranó varázs.

Millió fülemüle csattogása.

Baráti kisértet az, ami ott kel?

Eltökélten fogok küzdeni érte.

Fölfigyel lelkem minden rebbenésre:

ki tudja, ábrándom mikor ragyog fel.

Szelíd állatokként a szellemek

a rokonszenv lágy bársonyát nyomban megérzik.

Szállnak, körénk szövődnek-omlanak

s lenge bilincseikben tartanak.

El ne vesszem villó fény szőtte csendemet:

a pihenés ölén az ősi munka érik.

Millió fülemüle csattogása.

Rokon hangok intelme szól egyre az éjben.

A hold rejtelmesen parázslik fönn az égen.

Mámort piheg a lét a forró éjszakába.

Szikrák örvényei szállnak, üzekednek önfeledten,

szerte csapongva, mégis tavaszi körmenetben.

A Tavaszszellem, a Tavaszszellem járja be most a rétet!

Az erdő vándorútra kél és önmagára vár is,

imbolyog és kering száz régi fordulatra máris.

Nevet az éj, görög a Göncöl, mér a Mérleg,

Bolond táncban villog kérdések miriádja.

Millió fülemüle csattogása.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap