Däubler, Theodor: Forduló (Wende Magyar nyelven)

Auf den steilen Bergen, zwischen Silberwolken,

Hab ich meinen Frieden, meinen Weg erfaßt.

Glocken tönten in den Tälern, sangen in die Sonne:

Morgen war es und das Träumen ging zur Rast.

Meere nebelten vorüber, blaue Stunden stiegen höher,

Gaben mir den eignen Schatten zum Geleit.

Einsamkeit beschlich die Berge, aus den Felsen trat die Trauer:

Für den Mittag hielt ich mich allein bereit.

A magas hegyekben, ezüst-felhők között

a békémet s utamat megtaláltam.

Harangok zúgtak a völgyekben, daloltak a napban:

s az álmok pihenni tértek a nyárban.

Tengerek ködlöttek előttem, kék órák szálltak a magasba,

kísérőül mellém adták az árnyam.

A hegyet belepte a magány, a sziklák közül kilépett a bánat:

s mire eljött a dél: egyedül álltam a világban.