Dehmel, Richard: Übermacht

Wenn du fliehn willst, flieh! du kannst es noch;

bald ist es auch für dich zu spät.

Denn siehst du: Ich, ich brenne nach dir

mit einer Kraft, die mich schwach macht,

ich zittere nach dir.

Wie du nach mir! ja, Du o Du:

du bist noch schwächer,

wehre dich nicht!

Über die grüne Wiese wolln wir rennen,

in den Wald,

Hand in Hand,

nackt,

unsre brennenden Stirnen bekränzt

mit den flatternden Blüten des wilden Mohns,

der glühenden Blume des Leichtsinns.

Menekülj, ha akarsz, ha még tudsz;

vagy túl késő lesz neked is.

Mert lásd, én, én égek utánad,

oly erővel, mi legyengít,

és jaj, reszketek

érted, mint te, te is értem.

Bár te vagy gyengébb,

magad ne védd!

Zöld réteken át fogunk mi rohanni,

erdőbe,

kéz kézben,

akt,

ifjú homlokunkat koszorúzva

pipacsok szállongó virágaival,

bolondság izzó szirmaival.