Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dehmel, Richard: Nyomasztó órán (Aus schwerer Stunde Magyar nyelven)

Dehmel, Richard portréja

Aus schwerer Stunde (Német)

Ich konnte nur noch lächeln;
ich war so traurig im Grunde,
daß meine eigne Stimme mir fremd klang.
Da traf mich Deine Stimme,
und ich konnte wieder lachen wie als Kind,
und Einmal weinten wir vor Glück.
O ich danke dir,
in dieser schlaflosen Nacht,
wo du fern von mir
zwischen Tod und Leben liegst.
Sieh, ich falte wie als Kind die Hände:
Bleib mir, laß mich nicht allein,
ich habe Furcht bekommen
vor den einsamen Nächten.
Wenn du stürbest,
nein, ich würde nicht weinen,
meine Seele ist geübt im Trauern;
        aber ich würde nie mehr lachen können.

 

 



FeltöltőSzalki Bernáth Attila
Az idézet forrásaDie Deutsche Gedichtenbibliothek Internet

Nyomasztó órán (Magyar)

Tudtam még mosolyogni,
bár zordan lényegében,
hogy saját hangom oly idegen volt.
Akkor jött a te hangod
s én tudtam újra kacagni, mint gyerek,
és Egyszer sírtunk boldogan.
Köszönöm neked,
ez álmatlan éjszakán,
noha messze vagy,
Élet és Halál között.
Maradj, magamra ne hagyj,
rettegni kezdtem
a magányéjszakáktól.
Meg ha halnál,
nem, akkor se zokognék,
gyászhoz szokva van a lelkem;
        ámde kacagni nem tudnék azontúl.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap