Dehmel, Richard: Mindez egy, egy (Das Eine Magyar nyelven)

Was sind Worte, was sind Töne,

all dein Jubeln, all dein Klagen,

all dies meereswogenschöne

unstillbare laute Fragen –

rauscht es nicht im Grunde leise,

Seele, immer nur Weise:

still, o still, wer kann es sagen!

Mi a szó, és mi a hangos
   
ujjongásod, zokogásod,
    
mind e tengerszép kalandos
    
hullámverős faggatások —
    
nem a mélyben zúg-e halkan,
    
Lélek, mindig csak dallam:
    
csönd, ó kinemmondhatások!
   
   
   
V.ö. a szerző „Idefigyelj, te mélyentisztelt olvasó!” (Verehrter Leser!) c. versével: „...Ne less Alap-Mondanivalót ... Az élményt sosem a gondolat írja, / a gondolat nem más, csak egy inda, / melyet kanyarítunk mint arabeszket / egy Ősmély képe köré ami reszket. / Az Élet agyvelőtelen, / hiába van agyvelőd jelen" stb. Ez egy kissé el van túlozva, de el is kell túloznia, ha le akarja rántani az olvasó szeméről a „Mondanivaló" nevű szemellenzőt.