Dehmel, Richard: Hohes Lied

Fern dem Menschenschmerz,

zwischen Eis und Stein:

reines Herz, nun lausche,

du bist nicht allein!

Horch, die Gletscher-Adern rauschen,

Quellen singen – und ein Geist stimmt ein;

  Meine Kinder werden einst

auf dem Regenbogen spielen.

Folgt dem Vater denn, ihr vielen,

bis ihr oben über den schwülen

Schluchten der Berge, durch die er muß,

schimmern dürft!

  In die Niederungen

führ ich euch gezwungen,

der ich mit dem Erdreich ringen muß.

Seht, da gibt es Herzen,

die das Reinste schwärzen;

Gift und Geifer tropft in meinem Fluß.

  Aber weiter, weiter,

Kinder, auf vom Grund!

Seht, mein Herzschlag läutert

jeden Tropfen – und

alle, alle werden einst

oben auf dem Regenbogen spielen!

Emberbú messze,

jég s kő vesz körül,

ám fülelj tiszta szívvel,

nem vagy egyedül.

Hallgasd, hogy mint moccan a gleccser,

forrás csobog, s szellem hegedül.

  Gyermekeim fognak majd

játszani fenn szivárványon.

Kövessétek mind apátok -

fel hegyekre és túl a hágón

mennie kell – míg ezt elérni

tudjátok!             

  Mélységbe titeket

erővel vezetlek,

mert a földmély úrral küzdeni kell.

Lássatok szíveket,

szennytől feketéllnek,

méreg s tajték csepeg; hol megyek.

  Ámde tovább, tovább,

fel a mélyből gyerekek!

Szívütésemtől, lásd,

tisztul minden csepp –

és ti mind fogtok egyszer

majd a szivárványon játszani fenn!