Dehmel, Richard: Az Ember Joga (Menschenrecht Magyar nyelven)

Dein Recht ist deine Kraft — drum bläh dich nicht,
du stehst mit deinem Recht vorm Weltgericht.
„Was? Weltgericht? ein längst entkräftet Wort!“
Doch setzt die Welt das Richten kräftig fort.
„Und wenn mein Recht mit Macht dagegenrennt?“
Kein Recht wird Macht, das seine Pflicht verkennt.
„Und was ist meine Pflicht, o Weltgewalt?“
Da siehe Du zu — lacht das Scheusal kalt.
   
   
   
(1913)

Ne fújd fel magad — Jogod: az Erőd,
azzal állsz Világítélet előtt.
„Világítélet! elcsépelt szöveg.!”
De a világ harsog ítéletet.
„S ha jogom szembeszáll hatalmasan?”
Nem bír, ha nem tudja, mi dolga van.
„S mit kell, Világhatalom, hogy tegyek?”
Azt te találd meg — s a Szörny jegesen nevet.
   
   
   
Jogod: az Erőd. Ezt valószínűleg úgy kell érteni, hogy az embernek csak arra van joga, amit kitapos magának, amit nem kér, de vesz, ragad. Vagy még radikálisabban: amit erővel (erőszakkal?) sikerült kierőszakolnia magának (elrabolnia?), ahhoz pusztán emiatt joga van (volt, lett). Dehmel is részt vett, sok ezer más költővel, íróval, professzorral és más csúcsentellektüellel, a német társadalom krémjével egyetemben az első világháborús muszklimutogatásban, még jelentkezett is, önként, frontszolgálatra, pedig már ötven éves is elmúlt, és a háború végéig bíztatta népét a végsőkig való kitartásra, a reménytelen öldöklés folytatására. Hogy mi az ember dolga azaz kötelessége (az eredetiben: „Semmiféle jogból nem lesz hatalom, ha nem ismeri fel, hogy mi a kötelessége”), azt nem egy magasabb, univerzális, széles körben elismert  morál határozza meg ezek szerint, hanem ő maga, „helyesen” ismerve fel saját lényét, saját, a világban elfoglalandó helyét. Ezek szerint ha az az ő leglénye, leglényege, hogy hősiesen végig kell taposnia másokon, akkor az a kötelessége... Nesze neked költői szárnyalás, holdfinom lélek, múzsa csókja, olümposzi nektár és ambrózia.

Akkor viszont mit jelent az, hogy „ne fújd fel magad"? Nem tudom. Talán azt, hogy „Ha nem mutogatod a muszklidat, akkor ne gyere a jogaiddal, mert nincsenek jogaid."

Abból, hogy ennek a „morálnak" a hirdetőjét szörnynek nevezi a vers, arra lehetne gondolni, hogy Dehmel nem azonosul vele, hanem éppen ellenkezőleg az irónia tollhegyére tűzi. De nem biztos. Szeretni is lehet azt a szörnyet. Ízlés dolga.