Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Des Knaben Wunderhorn: Dávid (David Magyar nyelven)

David (Német)


Ich war der Kleinste meiner Brüder,

Und meines Vaters jüngster Sohn;

Ich stellte kühn mich dem zuwider,

Vor dem ein Schäflein läuft davon:

Ich mußte meinem Vater seyn

Ein Hüter seiner Lämmerlein.[74]

 


Hierbey hab ich mir eingerichtet

Ein Harfenspiel mit meiner Hand,

Und meinem Gott ein Buch gedichtet;

Wer aber macht es ihm bekannt?

Wer saget meinem Herrn es an,

Daß ich die Psalter harfen kann?

 


Du selber, Herr! hast mich gehöret,

Was meiner Saiten Spiel vermag,

Und was mich deine Furcht gelehret,

Da ich bey deinen Schafen lag:

Um dieses hast du mich gebracht,

Und mich zum König dann gemacht.

 


Ob ich von meinen Brüdern allen

Der Kleinste gleich gewesen bin,

So hat doch keiner dir gefallen,

Als ich nur, David war dir fein,

Ich mußte von den Schafen gehen,

Und unter einer Krone stehen.

 


Ich der Geringste mußt es wagen

Mit dem geharnischten Goliath,

Und ihm das böse Haupt abschlagen,

Das dich und mich gehöhnet hat:

Er schwur bey seinem Götzen mir

Den Tod, und selbst starb er dafür.

 


Sein Schwerdt hab ich ihm ausgezogen,

Und ihm vom Leib den Hals entzweyt,

Daß ihm der Geist ist ausgeflogen,

Mit ungestümer Grausamkeit

Hiemit hat meine Siegeshand

Die Schmach von Israel gewandt.[75]


FeltöltőZöldi Péter
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org/Literatur/M

Dávid (Magyar)


Utolsó bátyáim között,

Apámnak legkisebb fia,

Az ártóval megütközök,

Juhocskáim jó pásztora.

Apámé vagyok teljesen,

Báránykáit én őrizem.

 


Hárfát csináltam enkezemmel,

Magamnak készítettem én.

Könyvet is az én Istenemnek,

Szavaim Hozzá küldeném.

És azt kívánom, hallja jól,

Hogy a zsoltárom Néki szól.

 


Uram, hallottál engemet,

Mint zengetem a húrokat,

És rám küldted félelmedet

Hogy őrizzem juhaidat.

De végül engem felemeltél,

És egykoron királlyá tettél.

 


A testvéreket számba vetted,

A legkisebbik voltam én,

A nagyok néked nem tetszettek,

Dávidhoz hajlott kezed, felém.

A juhoktól szavad elvona,

S fejemre szállt a korona.

 


Velem, aki nem erre vágytam

Állt ki páncélos Góliát,

De a gonosz fejét levágtam,

Elhagyta gúnyoló szavát.

Ő esküdött halált nekem,

Halálba küldte fegyverem

.


Saját kardját vettem kezembe,

És nyakát szegtem legott.

A földre hanyatlott teste

Amit a lelke elhagyott.

Enyém a győzelem keze,

Elmúlt Izrael szégyene.


FeltöltőZöldi Péter
Az idézet forrásasaját

minimap